Anna Charlotta Johansson szóvivő tájékoztatása szerint Carl Bildt svéd külügyminiszter szakértőket kért fel arra, hogy nézzenek utána, előkerültek-e olyan újabb bizonyítékok, amelyek fényt deríthetnek Wallenberg sorsának alakulására. Az újabb svéd kutatásokat Hans Magnusson irányítja majd, aki az 1990-es években is részt vett hasonló vizsgálatokban.

Magyarországon, Svédországban és Izraelben kedden, a diplomata születésének 100. évfordulója alkalmából Wallenberg-emlékév kezdődött.

Raoul Wallenberg

Wikipedia

Raoul Wallenberg 1944 tavaszán érkezett svéd diplomataként, követségi titkári rangban Budapestre. Körülbelül 20 ezer embert mentett meg a deportálástól és a szinte biztos haláltól azzal, hogy svéd úti okmányokkal látta el vagy védett házakba menekítette őket.

A svéd diplomata a szovjet hadsereg fogságába került, majd Moszkvába hurcolták. Hivatalos szovjet közlés szerint 1947. július 17-én végezték ki. Egyes beszámolók és a tavaly tavasszal orosz archívumokból előkerült új bizonyítékok azonban azt látszanak alátámasztani, hogy Wallenberg még évekkel később is életben volt.

Svédország nem vitatja az orosz változatot, de az az álláspontja: nincs elegendő bizonyíték arra, hogy végleges következtetéseket vonjanak le Wallenberg sorsáról.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása előtti és utáni rövid időszakában egy nemzetközi bizottságnak engedélyezték, hogy szovjet börtöndokumentumokat vizsgáljon meg, de - mint a moszkvai svéd nagykövetség 1991 szeptemberi, nemrég nyilvánosságra került jelentéséből kitűnik - a KGB leállította a szovjet különleges levéltárban végzett kutatást. Erről Anatolij Prokopenko, a levéltár igazgatója tájékoztatta a svéd diplomatákat.

Vagyim Birstein, a nemzetközi Wallenberg-bizottsággal együtt dolgozó orosz kutató azt állítja: a KGB közvetlenül azután állította le a kutatást, hogy ő olyan dokumentumokat talált, amelyeken szerepelt Raoul Wallenberg neve.