Berzins szavai szerint - mint a RIA Novosztyi orosz hírügynökség idézte - "köszönet jár mindazoknak, akik az elmúlt napok felfűtött hangulatában megőrizték hidegvérüket és türelmüket, nem ültek fel a provokációknak és az ellenségeskedés szításának". Ugyanakkor figyelmeztette az ország lakosságát, hogy a referendummal még koránt sincs vége a társadalmi vitának. "Aki itt akar élni az egymás kölcsönös tiszteletben tartása, a másik megértése alapján, annak haladéktalanul párbeszédet kell kezdeni arról, hogyan kerekedjünk felül a gyanakváson, a sérelemeken, a félreértéseken. Ellenkező esetben szélsőséges emberek manipulálhatják a társadalmat, mint az előfordult a múltban is. A népszavazás komoly lecke volt a társadalom számára " - hangoztatta az államfő újságíróknak nyilatkozva.
A lettek szombaton elsöprő többséggel - a leadott voksok 75 százalékával - szavaztak az ellen, hogy az orosz a második állami nyelv - vagyis egyenrangú a sajátjukkal - lehessen országukban. A "nem" szavazatok száma mellett a részvételi arány is impozáns volt, a szavazásra jogosultak csaknem hetven százaléka járult az urnák elé. Ilyen magas választási/népszavazási részvételi arányt még nem regisztráltak Lettországban. Helyszíni beszámolók szerint néhol hosszú sorok kígyóztak a választási helyiségek előtt.
Lettország 2,1 millió lakosának mintegy harmada orosz ajkú, de ezeknek a fele - alig valamivel több mint 300 ezer - nem tud lettül, ezért nem kaphatta meg az ország állampolgárságát. Ha referendumon az orosz nyelv megkapta volna a szükséges számú támogató szavazatot, módosítani kellett volna az alaptörvényt, és ez esetben a "hontalanok" jogot formálhattak volna az állampolgárságra, nem beszélve arról: az orosz az Európai Unió egyik hivatalos nyelve lehetett volna.
A "nyelvreferendumot" egy orosz kisebbségi csoport a megfelelő számú támogató aláírásával erőszakolta ki, mert feldühítette őket az, hogy a másik póluson szélsőséges lettek kampányt indítottak abból a célból, hogy a lett állami iskolákból száműzzék az orosz nyelvű oktatást. A népszavazás kezdeményezői - a lett társadalom etnikai összetételének ismeretében - tudhatták, hogy ügyük eleve kudarcra van ítélve. Mégis kieszközölték, hogy megtartsák a referendumot, mondván, hogy ezzel is felhívják a figyelmet azoknak a lettországi oroszoknak az áldatlan helyzetére, akik lett nyelvtudás híján nem kaphattak állampolgárságot, és ezért számos hátrányos megkülönböztetés éri őket.
A referendum ügyét felkarolta Nils Usakovs, Riga orosz anyanyelvű főpolgármestere, mert úgy vélte: már nem csupán nyelvi ügyről, hanem a kormány gazdasági és társadalombiztosítási politikájáról van szó. A 36 éves, rigai születésű és itt is nevelkedett politikus egyébként a balti ország függetlenné válásáig maga sem tudott lettül.
A másik oldalon viszont közüggyé vált a lett nyelv védelmének a kérdése. Berzins elnök eleinte nem vette komolyan a népszavazási kezdeményezést, bohózatnak tartva azt, de aztán meggondolta magát, s arra szólította fel a letteket, hogy járuljanak az urnák elé, és szavazzanak nemmel, mint azt ő is teszi. E mögött a buzdítás mögött az a nyilvánvaló szándék húzódott meg, hogy megleckéztessék a lett társadalmat bomlasztani akaró helyi oroszokat.
