A Bimkom izraeli jogvédő szervezet megítélése szerint szembetűnő a különbség a Jeruzsálem nyugati és keleti felén folytatott zöld politika között. Míg a város előbbi, zsidók lakta részén mindössze 124 hektár a védett területek nagysága, a palesztin többségű keleti negyedekben eléri a 270 hektárt, s ugyanitt a városvezetés további nemzeti parkok létesítését tűzte napirendre. Jonatán Mizrahí régész, az Emek Sáveh nevű izraeli régészeti civil szervezet vezetője szerint indokolatlan például a kelet-jeruzsálemi Scopus-hegy tervbe vett nemzeti parkká nyilvánítása, hiszen a szóban forgó területen a város többi részéhez képest jóval kevesebb a féltenivaló természeti és régészeti kincs.

A Bimkom arra is felhívta a figyelmet, hogy míg Nyugat-Jeruzsálemben a külső területek állnak természeti oltalom alatt, addig keleten a belső, beépített övezetek. A jogvédő szervezet rámutatott, hogy Izraelben egy terület nemzeti parkká nyilvánítása azt vonja maga után, hogy a hatóságoknak nem kell kisajátítaniuk az érintett földeket, vagyis kártérítést sem kell fizetniük a tulajdonosoknak. A védett zóna automatikusan az Izraeli Parkok Hatósága kezelésébe kerül, s innentől kezdve már nem az önkormányzat felelőssége az ottani lakosok szükségleteinek kielégítése.

Egy másik nem kormányzati szervezet, az Ir Amim a maga részéről azt vetette az izraeli vezetés szemére, hogy ezzel a látszólag környezetvédelmi megfontolásból folytatott politikájával igazából területi folytonosságot akar teremteni a történelmi zsidó negyedek és a Jeruzsálem körüli stratégiai jelentőségű telepek között, amivel újabb akadályokat gördít egy egységes palesztin állam megalakulása elé, amely Kelet-Jeruzsálemet szeretné majdani fővárosának.

Izrael 1967-ben, a hatnapos háborúban szállta meg Kelet-Jeruzsálemet, amelyet később bekebelezett és a zsidó állam "örök és oszthatatlan" fővárosának nyilvánított.