Joachim Gauck nem készült politikusnak, és soha nem volt tagja pártnak, 72 éves korára mégis a lehető legmagasabb politikai tisztséget szerezte meg Németországban Joachim Gauck, akit vasárnap öt párt támogatásával választottak meg szövetségi elnöknek. Az evangélikus lelkész, egykori keletnémet polgárjogi harcos, a volt NDK állambiztonsági iratait kezelő hivatal első vezetője mindig távol tartotta magát a pártpolitikától. Államfőnek azonban kétszer is jelölték és végül a hat parlamenti párt közül öt támogatásával választották meg.

Először 2010-ben indult az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) és Zöldek jelöltjeként. Az akkori választást megelőző kampány a felszínre hozta azt a régi vitát, hogy a jelképes hatalommal bíró és mindenekelőtt a nemzet egységének kifejezésére hivatott szövetségi elnöki tisztségben pártpolitikusra vagy pártoktól független, köztiszteletben álló személyiségre van-e szükség. Angela Merkel kancellár az előbbi elképzelést támogatta, államfőjelöltnek így Christian Wulffot, a kereszténydemokrata CDU alelnökét - egyik legfőbb pártbeli riválisát - ajánlotta, elvetve az ellenzék javaslatát egy közös jelölt állítására. 

Az államfő megválasztására összehívott szövetségi közgyűlés 2010. június 30-án tartott szavazás háromfordulós volt, csaknem 9 órán keresztül tartott. Wulff az előzetes várakozásoknál jóval kevesebb, míg Gauck jóval több szavazatott szerzett, ami egyértelművé tette, hogy a kormánykoalíció oldalán sokan megszegték a pártfegyelmet, és az ellenzéki jelöltre szavaztak. A harmadik fordulóban a Baloldal visszavonta esélytelen jelöltjét és tartózkodott, így végül Wulff győzött, de sokan úgy érezték, hogy az erkölcsi győztes Gauck volt, aki rögtön jelezte, hogy továbbra is részt kíván venni a közéletben és a demokrácia, a tolerancia, a múlttal való szembenézés érdekében hallatni akarja hangját.

Polgárjogi harcos és a Stasi-iratok kezelője

Az 1940-ben Rostockban született Gauck evangélikus lelkészként lett a keletnémet ellenzék egyik vezéralakja. Az állambiztonsági hatóság (Stasi) a 70-es évek közepétől kezdve megfigyelte. Polgárjogi harcosként és a kommunista diktatúra ádáz ellenfeleként már akkoriban hírnevet vívott ki magának a mai Németország nyugati felében is. Helmut Kohl elismerését is elnyerte, így a német egység kancellárjának javaslatára 1990-ben kinevezték a Stasi megmaradt iratait kezelő szövetségi hatóság vezetőjévé. 

A hivatalt 10 éven keresztül irányította, és közreműködött az iratok kezelését szabályozó törvények kidolgozásában is. A szabályozás alapelve a lehető legteljesebb nyíltság, és ez volt a Gauck-hivatalként is nevezett hatóság élén végzett munkájának legfőbb jellemzője is. A hivatalt 10 éven keresztül irányította a múlt feltárása iránti elkötelezettségtől vezérelve. Tevékenységével - a magát áldozatnak tekintő egykori keletnémet kommunista utódpártot, az akkori PDS-t, a későbbi Baloldal pártját leszámítva - általános megbecsülést vívott ki magának. 

A későbbiekben hivatalt már nem vállalt, de a német egység helyreállításának megtestesítőjeként és egyfajta néptribunként országjárásba kezdett: előadásokat tartott, iskolákba látogatott, civil szervezetet hozott létre a szabadság, a demokrácia, a tolerancia védelmére. Ezt a munkát a 2010-es államfőválasztás után is folytatta, főként felolvasásokat tartott 2009-ben megjelent, Tél a nyárban, tavasz az őszben (Winter im Sommer - Frühling im Herbst) című önéletrajzi kötetéből. Joachim Gauck a 11. szövetségi elnök Németország II. világháború utáni történetében. Ő az első német államfő, aki a volt NDK-ban élt, és ő az első pártonkívüli is a szövetségi elnöki tisztségben.  Megválasztott elnökként elmondott első beszédében emlékeztetett arra, hogy napra pontosan 22 éve, 1990. március 18-án tartották az első szabad választásokat az NDK-ban.

AP / dapd, Torsten Silz

Azóta "abban a szerencsében van részem, hogy közreműködhetek egy demokratikus társadalom kialakításában" - mondta Gauck. Hozzátette: 22 éve megesküdött, hogy soha nem mulaszt el választást, az utóbbi években pedig azt tapasztalja, hogy egyre többen fordulnak el a politikától. Ezt mutatja a pártot nem választók arányának növekedése is. Hangsúlyozta: államfőként küzd majd ennek a folyamatnak a feltartóztatásáért, és arra fog törekedni, hogy csökkenjen a távolság a szavazópolgárok és a politika között.