A délszláv háború azonosítatlan és azonosíthatatlan áldozatainak ezreit őrzik már hosszú évek óta számos nyugat-balkáni ország több városának a halottasházaiban - állítja legfrissebb jelentésében az eltűntek ügyeivel foglalkozó szerb kormánybizottság.    

Veljko Odalovic, a bizottság elnöke kedden Belgrádban sajtótájékoztatón ismertette a testület egyéves munkájáról szóló jelentését. Leszögezte, hogy a bizottság álláspontja szerint: "Mindaddig, amíg nem derül fény az eltűntek sorsára, folyamatosan szembesülni fogunk a problémával, amely a térség állandó feszültségforrását jelenti. A kérdés rendezése a térség biztonságának lényegbevágóan fontos előfeltétele". 

Boszniai szerbek újratemetése 2011 júliusában

AP

"Összességében még mindig körülbelül 5000-re tehető a nyugat-balkáni városok halottasházaiban fekvő és azonosítatlan holttestek száma" - mondta. Úgy fogalmazott, hogy sok eltűnt személy sorsát sikerült felderíteni, de nagy gondot jelent, hogy Zágrábban még mindig körülbelül 900 azonosíthatatlan holttest van, Szarajevóban, Tuzlában és Visoko városban több mint 3000, Banja Lukában 600, Pristinában pedig körülbelül 400 azonosítatlan áldozat tetemét őrzik. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte, hogy a szervkereskedelem áldozatául esett személyek sorsának felderítése - akik között sok elhurcolt szerb van -  jelentős előrelépést fog jelenteni ezen a téren.

Beszámolt arról, hogy mielőtt Pristinával elkezdték volna a közös munkát, Koszovóban 3300 eltűntet tartottak nyilván, ma már "csak" 1723-at. Elmondta, hogy Szerbia 403 állampolgárát keresi Horvátországban, míg 97 szerb állampolgárnak Bosznia-Hercegovinában veszett nyoma. Több mint 1200-ra tehető azoknak az eltűnt horvátországi állampolgároknak a száma, akiknek a családtagjai menekültként Szerbiában élnek.

Szerbia és Horvátország együttműködését államközi megállapodás szabályozza az eltűntek felkutatásában, és Belgrád hamarosan hasonló egyezményt köt Bosznia-Hercegoviával és Montenegróval is. Folyamatos az együttműködés a pristinai munkacsoporttal is, az utóbbi egy évben a szerb és a koszovói munkacsoport kétszer ülésezett: egyszer Belgrádban, egyszer pedig Pristinában.