Már a korábbi halálos cápatámadások nyomán az ausztrál hatóságok hatékony intézkedések életbe léptetésére tettek ígértet. A szakértők azonban óvnak a hirtelen elhatározásoktól, hangsúlyozván, hogy az ausztráliai támadások átlagos száma – az elmúlt években évi 15, közöttük egy-egy halálos kimenetelű – ugyanolyan mértékben nőtt, mint a népesség és a vízi sportok népszerűsége.

John West, a sydneyi Taronga állatkert cápaszakértője valamennyi cápatámadást nyilván tart az 1980-as évek óta. A támadások száma kétségtelenül nőtt, hiszen 1990 és 2000 között még évi átlagban 6,5 volt. "Cápák 400 millió éve élnek a Földön, emberek csak 400 ezer éve" – mondta, emlékezetve, hogy a tengerparti fürdőzést csak a XX. század elejétől engedélyezi a törvény. Az ötvenes évek óta "fantasztikusan" megnőtt a szörfösök száma, azóta évente mintegy 3 millióan űzik ez a sportot az ausztráliai partoknál – tette hozzá.

A dresszek fejlődése következtében a szörfözők egész évben hódolhatnak kedvtelésüknek és hosszabb ideig tudnak a vízben maradni. A palackos, a maszkos és a légzőcsöves búvárkodás, valamint a hobbihorgászat is egyre elterjedtebb olyan elszigetelt területeken, ahol korábban nem jártak emberek – mondta a szakértő. John West ellenzi a ragadozók leölését azokon a helyeken, ahol támadás történt, mert az embert megharapó cápa gyakran elhagyja a helyszínt.

Ausztráliában fejlődik az emberek hozzáállása az ilyen balesetekhez. Az áldozatok hozzátartozói, sőt maguk az áldozatok sem követelik feltétlenül a cápák leölését, és tudják, hogy számolni kell velük, ha valaki a tengerben akar tapicskolni. Christopher Neff, a sydneyi egyetem cápatámadásokra szakosodott kutatója szerint a Cápa című film hamis képet festett ezekről az állatokról, amikor vérszomjas szörnyetegként ábrázolta őket.

"A cápák nem szörnyetegek. Eléggé bosszantó állatok, amelyek jobb szeretik, ha nem vesznek tudomást rólunk. A megtámadott emberek 92 százaléka megússza és életben marad" – tette hozzá a kutató. A támadások ritkák, és a többségük sima harapással végződik, mert a fókákkal és halakkal táplálkozó cápák nem szeretik az emberhúst, és inkább kíváncsiságból, mint éhségből mennek közel az emberhez.