A sztrájkolók annak a száznál több főt számláló csoportnak a tagjai, amelyet a madridi kormány és a kubai katolikus egyház közbenjárása nyomán engedett szabadon a Castro-rezsim 2010-ben és 2011-ben. Havanna összesen 115 fogolynak és mintegy 650 családtagnak és barátnak engedélyezte a szigetország elhagyását.

Az egykori politikai foglyok közül mintegy 30 fő az Egyesült Államokban telepedett le, a túlnyomó többség viszont Spanyolországot választotta. Új hazájukban azonban - főként a gazdasági válság miatt - nem tudtak elhelyezkedni. A segély mértéke tavaly óta fokozatosan csökkent, s mára Madrid teljesen beszüntette a kubai jövevények "eltartását". Utóbbiak emiatt nem láttak más kiutat, mint éhségsztrájkba lépni.

"A jogunkat követeljük. Úgy érezzük, hogy magunkra hagytak bennünket, holott gondoskodnunk kell a családtagjainkról is. Tettünkért vállaljuk a felelősséget, még ha ez (az éhségsztrájk) az életünkbe kerül is" - jelentette ki a tíz egykori fogoly egyike, Durán Rodríguez. A volt politikai rabokkal együtt mintegy harminc fő töltötte sátrakban az éjszakát a külügyi tárca székháza előtt.

"Mit érünk azzal, hogy kiszabadultunk a kubai börtönökből, ha nem tudunk miből megélni? - tette föl a kérdést egy másik egykori politikai fogoly - Ha tudtam volna, hogy ide jutunk, inkább ott maradok a börtönben, hogy tovább harcoljak a népért és a családomért."