A holland származású Faber a második világháború alatt a holland SS egyik kommandójában szolgált, és az Ezüstfenyő fedőnevű művelet során az ellenállókkal rokonszenvezők meggyilkolásában vett részt. A későbbi koncentrációs táborok kivégző osztagának tagját a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ a második legkeresettebb náci bűnösként tartotta számon.

Fabert 1947-ben ítélték el 22 zsidó meggyilkolásáért és a hollandiai nácik II. világháborúban történő támogatásáért, a kiszabott halálbüntetést végül életfogytiglani szabadságvesztésre módosították a holland ügyészek. A háborús bűnös 1952-ben megszökött és átjutott Németországba, ahol haláláig szabadon élt.

Ingolstadtban 1957-ben már mint német állampolgár telepedhetett le, mert az SS-ben szolgálóknak annak idején automatikusan megadták az állampolgárságot, és az ötvenes évek elejének Németországában az így szerzett állampolgárságot sikerült elismertetnie. A holland hatóságok többször is kérték a kiadatását, ám a nyugat-németországi törvények értelmében Németország nem adhatta ki a saját állampolgárait. Faber még csütörtökön hunyt el az ingolstadti kórházban, de halálhírét csak szombaton jelentette be felesége.