A protoplanetáris korong vagy proplid általában fiatal csillagok körül kialakuló akkréciós (anyagbefogási) korong, amelyben gáz és szilárd részecskék keringenek. Ezek a részecskék idővel nagyobb anyagcsomókká, planetezimálokká, végül bolygókká állnak össze.
Az akkréciós korongok anyaga általában abból a ködből származik, amelyben a csillag létrejött. Összetétele idővel változik, kezdetben meglehetősen gyorsan, végül a gázanyagból kiformálódnak az óriásbolygók. A folyamat mindössze pár millió évet vesz igénybe.
A gázanyag elfogytával, a planetezimálok folyamatos ütközései után a csillag körül törmelékkorong (átmeneti korong) marad vissza, amelyből a kisebb, Földhöz hasonló bolygók összeállása 20-30 millió évet is igénybe vehet.
A protoplanetáris korongokat infravörös teleszkópokkal lehet észlelni. Az amerikai űrkutatási ügynökség (NASA) infravörös csillagászati műholdja 1983-ban fedezte fel a TYC 8241 2652 katalógusjelű csillag körüli porkorongot. A csillag a 4,6 milliárd éves Naphoz képest ifjú, mindössze 10 millió éves, és 450 fényévnyire, a Kentaur (Centaurus) csillagképben van.
A protoplanetáris korong a Nap és a Föld közötti távolság felével megegyező messzeségben volt a csillagtól, és óriási mennyiségű port tartalmazott. (A Nap és a Föld átlagos távolsága 149 597 870 kilométer.)
"A korongnak egy ifjú csillaghoz való közelsége és a porrészecskék óriási mennyisége azt jelenti, hogy a Naprendszer kőzetbolygóihoz hasonlatos égitest fejlődött benne" - magyarázta a szerzők egyike, Ben Zuckerman, a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i intézményének asztronómusa.
A porkorong negyedszázadon át ragyogott, hogy aztán viszonylag gyorsan, mindössze 2,5 év alatt eltűnjön. Teljes felszívódásáról tanúskodnak a Chilében működő Gemini Obszervatórium távcsövével május 1-jén készített felvételek.
"Nem tudjuk, hogy honnan származott ez a rettenetes mennyiségű por, ahogy azt sem, hogy hová tűnt ilyen hirtelen. A csillagászok számára, akik sok millió, sok milliárd éves égi történéseket figyelnek meg, szokatlan egy 2,5 éves kozmikus folyamat, amely asztronómiai mércével +szemvillanásnyi+ időt jelent" - hangsúlyozta Zuckerman.
A kutatócsoport vezetője, Carl Melis, a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i intézményének csillagásza szerint két magyarázat lehetséges a protoplanetáris korong eltűnésére: vagy beszippanthatta a csillag, vagy valamilyen okból kilökődhetett a világűrbe, noha egyik sem igazán meggyőző.
"A felfedezés arra sarkallja a csillagászokat, hogy újragondolják a naprendszerek alakulásával kapcsolatos nézeteiket" - fogalmazott Melis.
