Lakóbusszal cigánytelepek között turnézni Tour de Roma néven – a szlovákiai Egyszerű Emberek párt bulvártémát csinált az évek óta még a magyarnál is elkeserítőbb fordulatokban bővelkedő cigánykérdésből.
Az ötnapos Tour de Romának a pártvezér Igor Matovic és Alojz Hlina országgyűlési képviselő vágtak neki. A szinte teljesen cigányok által lakott Lomnička falutól a kassai Luník IX lakótelepig öt helyszínre is ellátogattak, ahol letáboroztak, és ismerkedtek a helyi körülményekkel. Az út során csatlakozott hozzájuk Peter Pollák is, az Egyszerű Emberek cigány politikusa, az első roma parlamenti képviselő Szlovákiában.
A Tour de Romából igazi bulvártéma kerekedett, kezdve azzal, hogy Matovic és Hlina nehezen találtak lakókocsit, odáig, hogy a végén, a tanulságok levonásakor és a romaügyi javaslatok megtételekor a két karavánozó politikus egymással is összekülönbözött.
Pedig ők úgy gondolták, hogy itt az ideje a politikusoknak végre személyes tapasztalatokat szerezni és ezért elvegyülni a cigányság között. Matovic a bumm.sk szerint útjuk elején a következőképp nyilatkozott: "úgy gondolom, hogy a törvényhozás képviselőinek meg is kell ismerniük a problémát, ha beszélnek valamiről, és én máig nem találkoztam olyan képviselővel, aki legalább egy éjszakát egy romatelepen töltött volna".
A túra végén Hlina azzal a javaslattal állt elő, hogy a szlovák állam vizsgálja felül a szociális támogatások rendszerét. Ennek egyik részeként változtassanak a gyerek születésekor járó támogatásokon, másrészt pedig 2-3 gyereken felül ne adjanak szociális támogatást. „Nem mondom, hogy senkinek nem lehet tíz gyereke, ez a szülő szabad döntése. De az állam támogatásának meg kellene szűnni kettő vagy három után” – mondta Hlina az Új Szó szerint.
Matovic és Hlina lakóbusza begördül a kassai Luník IX. lakótelepre
Hlinához képest Matovic kevésbé radikális, 15 pontos javaslatcsomaggal oldaná meg a romakérdést. A pártelnöknek is határozott elképzelései vannak a problémával kapcsolatban, melyért az elmúlt húsz év politikáját tette felelőssé. Július elején kijelentette, hogy „beteges” csak azért segélyt adni a cigányoknak, mert iskolába járatják a gyerekeiket.
Katasztrófaturisták
A lakóbuszos körutazást azonban nem mindenki tartja komolyan vehető akciónak. Az Új Szó jegyzete szerint az akció inkább katasztrófaturizmus vagy bulvársztori, mint a cigánykérdésre érdemi hatással levő akció. Olyat viszont Szlovákiában eddig senki nem mert csinálni, mert nem hoz rövid távon hasznot. „Ezért hagyja minden hatalom, hogy olyan populisták és kalandorok garázdálkodjanak a területen, mint Matovič, Hlina vagy éppen Kotleba. Akik megoldások nélkül, az erőszak és a kiszorítósdi eszközeit alkalmazva, a frusztrált tömegeknek zsigeri válaszokat adva a gyűlölködést szítják.”
Az Egyszerű Emberek pártjára a kezdetektől jellemzőek a bulváros politikai fogások és botrányok, és az egész korábbi politikai elitet elítélő retorikájuk. A népszerűségük különösen az egész szlovákiai politikai elitet érintő pár hónappal ezelőtti Gorilla-botrány idején ugrott meg. A tavaszi választásokon harmadik helyezést értek el, amellett hogy szervezetileg jelenleg is inkább mozgalomnak tekinthetők, mint egy klasszikus pártnak. Alojz Hlina, vállalkozóból lett képviselőjük legutóbb a parlament egyik vitája során azzal fejezte ki nemtetszését, hogy Hruscsov legendás ENSZ-beli produkcióját megismételve levetett cipőjével verte az asztalt. Korábban ő volt az is, aki bocsánatot kért a magyaroktól Ján Slotáért.
Az Új Szó jegyzetírója, Molnár Norbert Matoviccsal és Hlinával egy lapon azt a Marián Kotlebát emlegeti, aki a szélsőjobboldali, cigány- és magyarellenes Mi Szlovákiánk Néppárt vezére. Kotleba legutóbb azzal vetette észre magát cigánykérdésben, hogy a krasznahorkai tűzeset után Krasznahorkaváralján megvásárolta azokat a telkeket, ahol a helyi cigányok illegális épületei álltak, majd kijelentette, hogy nem köteles eltűrni a törvényellenes állapotokat és külföldi országokból érkező önkéntesekkel fel fogja számolni a „hulladéktelepet”.
Falak, halál, könyörgés
Szlovákiában a cigánykérdés hasonlóan súlyos társadalmi probléma, mint Magyarországon. Ott azonban a hangvétel és a romaügyben történő események is durvábbak a magyarországinál. Az éhséglázadás, és a romatelepek köré épített falak után legújabban a cigányokat lemészárló ógyallai rendőr és két kelet-szlovákiai pedagógusnő segélykérő levele borzolta a szlovákiai kedélyeket.
A dobsinai általános iskola két tanárnője, Erika Polgáriová és Eleonóra Liptáková a cigány gyerekek miatti tarthatatlan állapotokat panaszolta fel a minisztériumban és Matovicékhoz hasonlóan a helyzet személyes megismerésére buzdította a távoli Pozsonyban ülő politikusokat. Júniusi levelükben azt írták az oktatási miniszternek, hogy „Pozsonyban, távol a kedvenc 'marginalizált és szociálisan hátrányos helyzetű csoportjaitól' fogalma sincs, milyen kilátástalan helyzetben harcolunk minden nap. Jöjjön el néhány napra, és éljen együtt azokkal a problémákkal, amelyekkel nekünk nap mint nap kell megküzdenünk. Nézzen be az iskoláinkba, találkozzon végre valódi diákokkal, és üljön be az osztályterembe néhány órára! A valóságtól elrugaszkodott üres szavak helyett inkább ismerkedjen meg a valódi helyzettel!”.
Magyar szempontból a szlovákiai cigánykérdést tovább bonyolítja, hogy a szlovákiai cigányság egy része – egyes becslések szerint kb. 10-20 százaléka – magyar anyanyelvű. Ez azt jelenti, hogy a magyar kisebbség megtartásáért küzdők politikai és társadalmi céljaik érvényesítéséhez nem mondhatnak le a magyar anyanyelvű cigányságról, így az ő integrációjuk, helyzetük javítása kétszeresen is érdekük.
Mennyivel növekszik egy férfi értéke, ha tizenöt centivel magasabb? Mennyi esélye van párt találnia egy társkeresőn egy kedves, átlagosan kinéző, átlagosan jól kereső nőnek, ha nincs semmi speciális tulajdonsága? Mi a társkeresés beépített kockázata? Egy harminckilenc éves nő még harmincasnak számít? Kritika a Többesélyes szerelem című filmről.
