Az ötnapos Tour de Romának a pártvezér Igor Matovic és Alojz Hlina országgyűlési képviselő vágtak neki. A szinte teljesen cigányok által lakott Lomnička falutól a kassai Luník IX lakótelepig öt helyszínre is ellátogattak, ahol letáboroztak, és ismerkedtek a helyi körülményekkel. Az út során csatlakozott hozzájuk Peter Pollák is, az Egyszerű Emberek cigány politikusa, az első roma parlamenti képviselő Szlovákiában.

A Tour de Romából igazi bulvártéma kerekedett, kezdve azzal, hogy Matovic és Hlina nehezen találtak lakókocsit, odáig, hogy a végén, a tanulságok levonásakor és a romaügyi javaslatok megtételekor a két karavánozó politikus egymással is összekülönbözött.

Pedig ők úgy gondolták, hogy itt az ideje a politikusoknak végre személyes tapasztalatokat szerezni és ezért elvegyülni a cigányság között. Matovic a bumm.sk szerint útjuk elején a következőképp nyilatkozott: "úgy gondolom, hogy a törvényhozás képviselőinek meg is kell ismerniük a problémát, ha beszélnek valamiről, és én máig nem találkoztam olyan képviselővel, aki legalább egy éjszakát egy romatelepen töltött volna".

A túra végén Hlina azzal a javaslattal állt elő, hogy a szlovák állam vizsgálja felül a szociális támogatások rendszerét. Ennek egyik részeként változtassanak a gyerek születésekor járó támogatásokon, másrészt pedig 2-3 gyereken felül ne adjanak szociális támogatást. „Nem mondom, hogy senkinek nem lehet tíz gyereke, ez a szülő szabad döntése. De az állam támogatásának meg kellene szűnni kettő vagy három után” – mondta Hlina az Új Szó szerint.

Matovic és Hlina lakóbusza begördül a kassai Luník IX. lakótelepre

Hlinához képest Matovic kevésbé radikális, 15 pontos javaslatcsomaggal oldaná meg a romakérdést. A pártelnöknek is határozott elképzelései vannak a problémával kapcsolatban, melyért az elmúlt húsz év politikáját tette felelőssé. Július elején kijelentette, hogy „beteges” csak azért segélyt adni a cigányoknak, mert iskolába járatják a gyerekeiket.

Katasztrófaturisták

A lakóbuszos körutazást azonban nem mindenki tartja komolyan vehető akciónak. Az Új Szó jegyzete szerint az akció inkább katasztrófaturizmus vagy bulvársztori, mint a cigánykérdésre érdemi hatással levő akció. Olyat viszont Szlovákiában eddig senki nem mert csinálni, mert nem hoz rövid távon hasznot. „Ezért hagyja minden hatalom, hogy olyan populisták és kalandorok garázdálkodjanak a területen, mint Matovič, Hlina vagy éppen Kotleba. Akik megoldások nélkül, az erőszak és a kiszorítósdi eszközeit alkalmazva, a frusztrált tömegeknek zsigeri válaszokat adva a gyűlölködést szítják.”

Az Egyszerű Emberek pártjára a kezdetektől jellemzőek a bulváros politikai fogások és botrányok, és az egész korábbi politikai elitet elítélő retorikájuk. A népszerűségük különösen az egész szlovákiai politikai elitet érintő pár hónappal ezelőtti Gorilla-botrány idején ugrott meg. A tavaszi választásokon harmadik helyezést értek el, amellett hogy szervezetileg jelenleg is inkább mozgalomnak tekinthetők, mint egy klasszikus pártnak. Alojz Hlina, vállalkozóból lett képviselőjük legutóbb a parlament egyik vitája során azzal fejezte ki nemtetszését, hogy Hruscsov legendás ENSZ-beli produkcióját megismételve levetett cipőjével verte az asztalt. Korábban ő volt az is, aki bocsánatot kért a magyaroktól Ján Slotáért.

Romákat elválasztó fal egy szlovákiai településen.

Túry Gergely

Az Új Szó jegyzetírója, Molnár Norbert Matoviccsal és Hlinával egy lapon azt a Marián Kotlebát emlegeti, aki a szélsőjobboldali, cigány- és magyarellenes Mi Szlovákiánk Néppárt vezére. Kotleba legutóbb azzal vetette észre magát cigánykérdésben, hogy a krasznahorkai tűzeset után Krasznahorkaváralján megvásárolta azokat a telkeket, ahol a helyi cigányok illegális épületei álltak, majd kijelentette, hogy nem köteles eltűrni a törvényellenes állapotokat és külföldi országokból érkező önkéntesekkel fel fogja számolni a „hulladéktelepet”.

Falak, halál, könyörgés

Szlovákiában a cigánykérdés hasonlóan súlyos társadalmi probléma, mint Magyarországon. Ott azonban a hangvétel és a romaügyben történő események is durvábbak a magyarországinál. Az éhséglázadás, és a romatelepek köré épített falak után legújabban a cigányokat lemészárló ógyallai rendőr és két kelet-szlovákiai pedagógusnő segélykérő levele borzolta a szlovákiai kedélyeket.

A dobsinai általános iskola két tanárnője, Erika Polgáriová és Eleonóra Liptáková a cigány gyerekek miatti tarthatatlan állapotokat panaszolta fel a minisztériumban és Matovicékhoz hasonlóan a helyzet személyes megismerésére buzdította a távoli Pozsonyban ülő politikusokat. Júniusi levelükben azt írták az oktatási miniszternek, hogy „Pozsonyban, távol a kedvenc 'marginalizált és szociálisan hátrányos helyzetű csoportjaitól' fogalma sincs, milyen kilátástalan helyzetben harcolunk minden nap. Jöjjön el néhány napra, és éljen együtt azokkal a problémákkal, amelyekkel nekünk nap mint nap kell megküzdenünk. Nézzen be az iskoláinkba, találkozzon végre valódi diákokkal, és üljön be az osztályterembe néhány órára! A valóságtól elrugaszkodott üres szavak helyett inkább ismerkedjen meg a valódi helyzettel!”.

Magyar szempontból a szlovákiai cigánykérdést tovább bonyolítja, hogy a szlovákiai cigányság egy része – egyes becslések szerint kb. 10-20 százaléka – magyar anyanyelvű. Ez azt jelenti, hogy a magyar kisebbség megtartásáért küzdők politikai és társadalmi céljaik érvényesítéséhez nem mondhatnak le a magyar anyanyelvű cigányságról, így az ő integrációjuk, helyzetük javítása kétszeresen is érdekük.