Kifejti: az 1989-es rendszerváltás utáni időszak legfontosabb mérföldköveinek a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozást szokás tekinteni, ezek azonban csak az Európába vezető út lelkes, konszenzusos döntései voltak, amelyeket akkor hozott meg az ország, amikor teljesítette a követelményeket. 

"Az 1992. augusztus 26-án meghozott döntés, amely Csehszlovákia szétesésének feltételeit rögzítette az ország 74 éves fennállása után, azonban más volt. Ebben a cseh és a szlovák politikai képviselet vezetői, Václav Klaus és Vladimír Meciar egyeztek meg" - írja Zbynek Petrácek szerkesztőségi jegyzetében.

Rámutat: az 1992-es év csehszlovákiai fejleményeire visszanézve úgy tűnhet, mintha Csehszlovákia szétesése a csehországi és szlovákiai választások eltérő eredményének automatikus következménye lett volna. Mindez azonban "nem történt automatikusan", csak a brünni Tugendhat villában létrejött politikai megállapodás tette lehetővé, hogy az egész tervszerűen és rendezetten legyen lebonyolítva, és az "útitervet" a parlament is jóváhagyja - szögezi le a szerző. 

Szerinte "ez a döntés megérdemli az elismerést". Képzeljük csak el, hogy nézne ki ma az ország, ha minden banális kérdésről állandóan cseh-szlovák politikai vita zajlana - veti fel.

"Ma egyetértés van abban, hogy Csehország és Szlovákia kapcsolata sosem volt olyan jó, mint most. Ha mondandónkban ez az A, akkor ki kell mondani a B-t is: a jó kapcsolatok alapfeltételeit az 1992. augusztus 26-án a brünni Tugendhat villában aláírt megállapodás teremtette meg. Ebben Klaus és Meciar legnagyobb bírálói is megegyezhetnének" - zárja eszmefuttatását Petrácek.