A politikus berlini sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: "bumerángot faragok a fejemhez vágott kőből, és visszadobom azoknak, akik az átláthatóság hiányával vádolnak". Hozzátette: az érvényes előírásoknál sokkal részletesebben számol be a megbízási szerződésekkel szerzett jövedelméről, és reméli, hogy politikai ellenfelei követik a példáját.

Az SPD kancellárjelöltje a 2009-ben kezdődött parlamenti ciklusban eddig összesen 89 beszédet, prezentációt tartott tiszteletdíjért, amivel összesen 1,25 millió eurót keresett.

Steinbrück visszautasította a vádat, hogy a fizetett előadásokkal üzleti körök befolyása alá került. A volt pénzügyminiszter kiemelte: a legtöbb beszédet akkor tartotta, amikor még sem ő, sem pártja nem számolt azzal, hogy valaha is visszatér a politika első vonalába. Hozzátette: parlamenti képviselőként nagyságrendekkel több társadalmi rendezvényen vett részt és mondott beszédet ingyen, mint ahány konferencián, vállalati eseményen fellépett.

A kormányzó konzervatívokra és liberálisokra utalva megjegyezte: éppen a pártpolitikai ellenállás az oka annak, hogy még mindig nem illesztették be a német jogrendbe a korrupció elleni fellépésről 2005-ben életbe lépett ENSZ-egyezményt, és nem igazították hozzá ehhez a megállapodáshoz a parlamenti képviselők megvesztegetésére vonatkozó paragrafust a büntetőtörvénykönyvben.

A 2005 és 2009 közötti, Angela Merkel vezette konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíciós kormány pénzügyminisztere azután került a bírálatok kereszttüzébe, hogy október elején az SPD elnöksége egyhangúlag kancellárjelöltnek választotta. A kormányzó konzervatív-liberális koalíció szinte egy emberként követelte, hogy hozza nyilvánosságra a beszédek és a honoráriumok listáját. Emellett kifogásolták, hogy Steinbrück több mint 80 beszédével szemben mindössze négyszer szólalt fel a Bundestagban.

Időközben a német sajtóban megjelent adatok alapján világossá vált: inkább a kormánypárti képviselőkre jellemző, hogy mellékállást vállalnak. Az első helyen a CSU áll, a bajor uniópárt képviselőinek 68 százaléka rendelkezik a főmunkaviszony melletti tevékenységből származó jövedelemmel. A CDU-nál 55 százalék, a liberális FDP-nél 60 százalék ez az arány, míg az ellenzéki pártok parlamenti frakciójában egyaránt 20 százalék körüli a mellékállással rendelkező tagok aránya.