A leletekről a Science legújabb számában jelentették meg tanulmányukat kanadai, amerikai és dél-afrikai kutatók.

A kőkorszaki régészeti helyszíneken a 300 ezer éves rétegben jelennek meg bőséggel pattintott kő dárdahegyek, amelyeket mind a neandervölgyi ember, mind a Homo sapiens fanyélbe illesztve alkalmazott. Ennek köszönhetően halálos fegyver birtokába jutottak, sokkal hatékonyabbá vált a vadászat. A legújabb vizsgálatok viszont arról tanúskodnak, hogy a módszert az utolsó közös ősük, a Homo heidelbergensis (Heidelbergi ember) fejlesztette ki.

A Torontói, az Arizonai Állami és a Fokvárosi Egyetem a dél-afrikai Kathu Pan1 régészeti helyszínen talált, körülbelül 8 centiméteres pattintott kőhegyeket vizsgálta. A leletek kora 500 ezer év, ám nem volt világos, hogy dárdahegyként szolgáltak, vagy valamilyen egyéb rendeltetésű kőeszközről van-e szó. A kérdés eldöntéséhez a tudósok egyrészt vizsgálták a kőeszközök alakját és megmunkálását, másrészt összehasonlították az éleken lévő kopásokat azokkal a kicsorbulásokkal, amelyek a leletekről készült másolatokon keletkeztek, amikor a 21. századi "dárdát" egy antiloptetembe vágták bele.

A kőhegyek korából a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a heidelbergi ember készíthette az eszközöket. "Ez megváltoztatja a korai emberfélék alkalmazkodásáról és képességeiről alkotott korábbi nézeteinket" - hangsúlyozta Jayne Wilkins, a Torontói Egyetem antropológusa, a tanulmány vezető szerzője.

Sally Mc Brearty, a Connecticuti Egyetem antropológusprofesszora, aki nem volt részese a kutatásoknak, hangsúlyozta, hogy teljesen egyértelműen dárdahegyekről van szó. Ugyanakkor véleménye szerint szilárdabb bizonyítékok szükségesek annak az alátámasztására, hogy valóban félmillió évesek.