Tóta W.: A nemfideszes büszkeség napja
Nincs hatalmuk felettünk.
Az 1969-ben kancellárrá választott Willy Brandt nagy hangsúlyt helyezett a szocialista blokk országaihoz fűződő kapcsolatainak normalizálására. Az Ostpolitik nevű doktrína aggodalommal töltötte el Richard Nixon amerikai elnöt és a később Nobel-békedíjjal jutalmazott, vitatott megítélésű külügyminisztert, Henry Kissingert - olvasható a mult-kor.hu-n.
Az Ostpolitik ellen egy volt náci tisztviselőkből és német arisztokratákból álló kémhálózat alakult, amelynek kapcsolattartója Kissinger lett. A „Kis Szolgálat”-nak nevezett csoportosulást a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) hozta létre, s a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) lépett szövetségre. „Meg lehet buktatni a regnáló kormányt, de nem tudni, hogy ez mennyi kockázattal jár a CDU/CSU-re nézve” – idézte Kissinger aggodalmait az egyik névtelen ügynök.
A hálózatot Hans Christoph von Stauffenberg, a Hitler elleni merénylet irányítójának unokaöccse vezette, a pénzügyi támogatókat Casimir Sayn-Wittgenstein hercegnek kellet felhajtania, a pénztárnok pedig Rudolf Hess egykori ügyvéde, Alfred Seidl volt. A szervezet telefonokat hallgatott le, leveleket bontott fel és informátorokat foglalkoztatott; Helmut Kohl kereszténydemokrata kancellár csak 1982-ben, röviddel hatalomra kerülése után oszlatta fel a csoportot.
Stefanie Waske német politológus hét éven át kutatta a kereszténydemokraták és bajor testvérpártjuk, a CSU politikusainak levelezését, amelyből a Die Zeit című német hetilap közölt részleteket; a kutatás eredményeit Waske jövőre könyv formájában tenné ismertté. Az időzítés akár rosszul is jöhet Angela Merkelnek, aki a CDU színeiben harmadszor is ringbe száll a kancellári posztért.
