Az állatok a fejükön lévő egy pár normál szemükön illetve a plusz szemecskéiken kívül testükön elszórtan elhelyezkedő fényérzékelő sejtekkel is rendelkeznek - derítették ki a Bécsi Egyetem Max F. Perutz Laboratóriumának (MFPL)  munkatársai. Tanulmányukat az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) mutatták be.

Ezek a sejtek segítik a férgeket a fény érzékelésében, megkönnyítik a vízben való orientálódásukat. 

"A zoológusok már több mint egy évszázada felismerték, hogy nemcsak a férgek fején, hanem más testrészeiken is vannak szemek. A lándzsahalacskáknak például a gerincvelőben van látószervük, a palolo-férgek pedig hasi érzékelőkkel is rendelkeznek" - mondta el Florian Raible, az MFPL munkatársa. 

Eddig ezeket a jelenségeket kuriózumként kezelték, az eredmények szerint azonban az evolúció több esetben nem volt túl szűkmarkú és a fényérzékelés képességét nem korlátozta a fejre. Az új molekuláris biológiai eszközök segítségével ma az ember képes arra, hogy felfedezze az összefüggéseket - véli Raible.

A kutatók a tengeri sertelábú férgek (Platynereis) fényszenzorainak egy bizonyos osztályát, az úgynevezett r-opszin-sejteket zölden fluoreszkáló fehérjével jelölték meg, hogy megvizsgálják a szemfejlődést. Meglepődve állapították meg, hogy nemcsak az állat fején, hanem a lábaiban és a hasi oldalon lévő idegrendszerben is felfénylenek bizonyos sejtek. A sejtek idegnyúlványai a mikroszkópban is láthatóak voltak, a férgek központi idegrendszerében végződtek, ami a gerincesek gerincvelőjének felel meg.

Ha ezek az állatok el is veszítik szemüket, a sejtek segítségével továbbra is észlelik a fényt. A kutatók megállapították, hogy azok a férgek, amelyeknek levágják a fejüket - így is képesek hetekig életben maradni - továbbra is reagálnak a fényre. Megvilágították a fejetlen állatok farkát, minek hatására azok félrehúzódtak. A természetben ez a képesség segít, hogy anélkül rejtőzzenek el a velük táplálkozó ellenségeik elől, hogy bizonyos végtagjaik kilógnának rejtekükből.