Túl a nehezén

Dicséretes ötöst kapott az IMF-től Izland: a négy éve pénzügyi válságba, majd államcsődközeli helyzetbe sodródott szigetország teljesítményével a washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet olyannyira elégedett, hogy követendő példakánt állítja Reykjavíkot a hasonló helyzetbe került euróövezeti országok, mint például Írország és Portugália elé. A gazdaság az elhúzódó recesszióból növekedési pályára állt, az idén európai összehasonlításban a legnagyobb, 2,6 százalékos GDP-emelkedés várható, miközben az eurózónában 0,3 százalékos visszaesésre számítanak.

A szigetország visszanyerte pénzügyi önállóságát is. Mindhárom hitelminősítő, a Fitch, a Moody's és a Standard and Poor's is visszaemelte a bóvliból a befektetésre ajánlott kategóriába az izlandi államkötvény besorolását, így Reykjavík ismét képes a nemzetközi pénzpiacokról finanszírozni magát. A májusi kibocsátáskor a tízéves futamidejű, névértéken egymilliárd dollárnyi államkötvényt 5,8 százalékon jegyezték le a befektetők, ami alacsonyabb annál, mint amennyit a görög, a portugál vagy az ír állampapíroktól elvárnának. A súlyosan eladósodott, összeomlással fenyegető pénzügyi szektor konszolidációja is lezárulni látszik. A jóléti rendszer viszont érintetlen maradt, és komolyabb központi megszorító intézkedéseket sem hozott a válságba 2008-ban belebukott kormány helyére lépett, szociáldemokrata–baloldali koalíció – de egyéb lépésekkel alaposan megcsapolták a jövedelmeket. A válságkezelést az IMF és számos ország által összedobott, 10 milliárd dolláros hitelkeret is segítette, amelynek törlesztésével Reykjavík túlteljesít: a márciusi 900 millió dollár után júliusban újabb 484 millió dollárral csökkentette tartozását.

Az IMF-elismerésnek nyomatékot ad, hogy az ország a válságkezelés unortodox módját választotta, egy EU-n kívüli országként nyugodtan bevezethette az uniós gazdasági szabadságjogokat alapvetően sértő, drákói intézkedések sorozatát. A pénzmenekítést azzal tudták megakadályozni, hogy zárolták a bankszámlákat, még a hazai bankok külföldi fiókvállalataiban elhelyezetteket is, és limitálták a készpénzfelvételt. Az izlandi GDP több mint hatszorosára rúgó, összesen 85 milliárd dollárnyi adósságot felhalmozó három legnagyobb bankot államosították, és hitelezőinek felajánlották, hogy bennragadt adósságaikat a romokon létrehozott pénzintézetekben lévő részesedésre válthatják.

A válság kirobbanásakor az akkori kormány olyan rendszabályt léptetett életbe, amely a csődhelyzetbe jutott izlandi bankokat két részre osztotta: a külföldi leányvállalatoknál elhelyezett pénz eltűnt az összeomlás örvényében, ám a hazai számlákon lévő összegekre garanciát vállalt, ami az államnak a GDP ötödét kitevő terhet jelentett. Reykjavík máig vitában is áll Nagy-Britanniával és Hollandiával, amelyek követelik az izlandi bankok pórul járt brit és holland betéteseinek kártalanítását. Ez az összeg 5,5 milliárd dollár, az izlandi GDP 40 százalékának megfelelő érték, a megoldásról a három ország eddig nem tudott megegyezni. Elképzelhető, hogy Izland az államosított, de ismét privatizálni tervezett három bank eladásából befolyó összeget fordítja a perpatvar lezárására.

Izlandnak az a lehetőség is rendelkezésére állt, ami az eurózónatag Görögország, Írország és Portugália esetében szóba sem jöhet: a nemzeti valuta leértékelése a gazdaság versenyképességének javítása érdekében. Persze sokkhatással járt, amikor az izlandi koronának a dollárral szembeni árfolyamát 50 százalékkal levitték: az import alaposan megdrágult, az infláció elszabadult, négy év alatt 26 százalékkal emelkedtek az árak. A lakossági devizahitelek törlesztése is csaknem megoldhatatlanná vált, a kormány különféle könnyítésekkel próbált enyhíteni a helyzeten.

Ugyanakkor a leértékelés jótékony hatással volt a GDP valamivel több mint felét adó exportra, a halászatra és a turizmusra, a folyó fizetési mérleg többletbe fordult, a gazdaság is új erőre kapott. A vállalatok ismét elkezdtek beruházni, a két éve még 9,3 százalékos, rekordmértékű munkanélküliség mára közel a felére zsugorodott. Bár a lakosság jövedelemszintje még messze elmarad a válság előttitől, a belső fogyasztás érzékelhetően egyre erőteljesebb, az izlandiak ismét kezdenek költeni, vásárolnak, éttermekbe járnak, külföldre utaznak, és az ingatlanárak is emelkednek.

A 320 ezer lakosú ország azonban még nem ért az út végére. Bár a nettó államadósságot a GDP 65 százalékára leszorították, a háztartások hitelállománya a hazai össztermék 200 százaléka, a devizakorlátozást sem oldották fel, az izlandiak közel 8 milliárd dollárja alvószámlákon hever. A kormány e területen fokozatos enyhítésre készül, mert a zárolás alaposan visszafogja a gazdaság számára létfontosságú külföldi befektetéseket. A válság csúcspontján a lakosság által sürgetett csatlakozás az EU-hoz a gazdasági helyzet javulásával egyre kevésbé népszerű, a tavaly megkezdődött tárgyalások megtorpanni látszanak a halászati kvóták körüli nézetkülönbségek miatt. A válságért hibáztatott politikusok és bankárok nem nyerték vissza hitelüket a lakosság körében, különösen azok után, hogy a szigetország történetében példátlan módon bíróság elé állított volt kormányfő, Geir Haarde megúszta a felelősségre vonást. Egyetlen vádpontban marasztalták el, hogy kormányának tagjait nem tájékoztatta időben az államcsőddel fenyegető helyzetről.

TÁLAS ANDREA