A megállapodás néhány részletkérdését még tisztázni kell, de abban egyetértés született, hogy olyan uniós alapba folyik majd be a pénz, amely fölött mind a koszovóiak, mind a szerbek felügyeletet gyakorolhatnak, és az összeget az észak-koszovói szerb lakosság javára fordítják.

A Szerbiától 2008-ban elszakadt, albán többségű Koszovó északi részén a szerbek alkotják a helyi többséget, és hangadóik elutasítják, hogy "Pristinának fizessenek vámot". Már az is komoly eredménynek számít, hogy a közelmúltban egyáltalán sikerült közös - uniós-szerb-koszovói - irányítással megnyitni a Szerbia és Észak-Koszovó közötti határátkelőket.

A vámbevételek ügyében elért ideiglenes megállapodás a jelek szerint a mostani Dacic-Thaci találkozó egyetlen konkrét eredménye, holott elvileg ara készültek, hogy átfogóan rendezzék az Észak-Koszovó sajátos helyzetéből fakadó kérdéseket.

A pristinai vezetők - és a nemzetközi közösség - elutasítják a koszovói szerbeknek adandó autonómia gondolatát, a szerbek pedig nem hajlandóak felszámolni a mások által "párhuzamos struktúráknak" nevezett észak-koszovói intézményeket. Ezek az intézmények lényegében a korábbi szerb közigazgatás maradványai, és a helyi lakosság nagy része csak ezeket hajlandó elfogadni, így lényegében lehetetlenné teszi a koszovói állami intézmények működését.

Dacic pénteken úgy fogalmazott: Thacival most tartott megbeszélésén elkezdődött az a munka, amelynek a célja a kölcsönösen elfogadható intézményrendszer kialakítása. A szerb kormányfő a nemzetközi közösség képviselői közül ezúttal nem csupán az EU nevében fellépő Ashtonnal találkozott Brüsszelben, hanem kétoldalú megbeszélést folytatott Philip Reekerrel, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkárával is. Dacic utóbb nagyon kedvezően nyilatkozott ennek a találkozónak a hangneméről.