A királyi hamvakat a belgrádi uralkodói palotakomplexumhoz tartozó templomban helyezték el, és várhatóan májusban helyezik örök nyugalomra a Karagyorgyevics-családnak a közép-szerbiai Topolyán (Topola) lévő családi mauzóleumában, együtt Péter anyjának, feleségének és testvérének a hamvaival.

II. Karagyorgyevics Péter mindössze tizenegy éves volt, amikor az apját, I. Sándort egy merénylő 1934-ben Barthou francia külügyminiszterrel együtt Marseille-ben megölte. Tizenhét évesen került trónra, miután addig régensként kormányzó nagybátyját, Pál herceget a szerb antifasiszták eltávolították a hatalomból.

Egy hónappal később azonban a 17 éves uralkodó elhagyni kényszerült az országot, és előbb Palesztinába, majd Egyiptomba, végül Londonba ment. 1943-ban a Jugoszláv Népfelszabadítás Antifasiszta Tanácsa megtiltotta a királynak és kormánya tagjainak, hogy a háború végéig hazatérjenek, 1945-ben, Jugoszlávia felszabadítása után pedig népszavazás törölte el a királyságot és tette köztársasággá az országot.

II. Péter sose mondott le a trónról, élete nagy részét Londonban, majd utolsó néhány évét az Egyesült Államokban töltötte, ahol 1970-ben hunyt el.

A király fia, Aleksandar Karadjordjevic, aki néhány hónappal a királyság megszüntetése előtt, 1945-ben született, 2000-ben Belgrádba költözött, és családjával a szerb főváros előkelő negyedében, a Dedinjén lévő uralkodói palotakomplexum egyik palotájában lakik, amelyet a szerb állam bocsátott a rendelkezésére a tulajdonjog átadása nélkül. A trónörökösi udvartartás tagjainak fizetését szintén a szerb államkincstár folyósítja.