Egyes tudósok a darwini evolúció élő példáját látják a jelenségben, amelyet a domináns hímelefántok tömeges mészárlása idézett elő. Csakhogy az evolúciós változások több ezer év alatt mennek végbe, míg az elefántagyar hosszának a megfeleződése a 19. század közepétől játszódott le. 

Az Oxfordi Egyetem zoológusai vizsgálatuk során arra a megállapításra jutottak, hogy a legnagyobb agyarral rendelkező, hatalmas testű hímelefántok utáni hajsza gyökeresen megváltoztatta az ormányosok természetes szaporodási módját. Mivel a vadászat, illetve orvvadászat következtében a nagy hímek tömegével elhullnak, a rövidebb agyart növesztő kisebb termetűek több utódot képesek nemzeni. Egy idő után a borjúk eleve kisebb agyarral jönnek világra, és hosszabb távon az agyar átlagos mérete jelentősen zsugorodhat.

AFP / Jekesai Njikizana

 Iain Douglas Hamilton, a Save the Elephants nevű állatvédelmi csoport vezetője, aki részt vett a tanulmány elkészítésében, közölte, hogy az adatokat kereskedelmi statisztikákból, illetve a vadászok feljegyzéseiből gyűjtöttek össze. "Elképzelhető, hogy az eredmény részben az idősebb állatok hiányának tudható be, de az is lehetséges, hogy egyfajta genetikai kiválasztódási nyomás alakult ki a nagyobb agyarmérettel szemben, és ez a szelekciós folyamat erősebbnek bizonyult az agyar hasznosságánál a tehenek kegyéért folytatott versenyben" - fejtette ki a The Daily Telegraph című brit lapnak. 

Becslések szerint az afrikai elefántok állománya az 1970-es években tapasztalt 1,2 millió egyedről kevesebb mint félmillióra csökkent mára.