Csúcsformában érte a halál a 42 ezer éves gyapjas orrszarvút

Egy gyapjas orrszarvú kivételesen ép állapotban megőrződött maradványainak tanulmányozásával brit és holland kutatók képet tudtak alkotni arról, hogy milyen időjárási és természeti viszonyok uralkodtak a Brit-szigeteken a jégkorszakban. Az állat fosszíliáit 2002-ben fedezték fel Whitemoor Haye közelében, egy kőfejtőben. Bogár- és szúnyogmaradványokat is találtak az orrszarvútetem mellett. 

A leleteket radiokarbonos kormeghatározásnak vetették alá, amelyből kiderült, hogy az állatok 42 ezer évvel ezelőtt élhettek. Mivel a bogarak és a szúnyogok roppant mód érzékenyek a klímaváltozásokra, maradványaikból következtetni tudtak az egykori hőmérsékleti viszonyokra. 

A Journal of Quaternary Science című szaklapban közzétett tanulmány szerint a Brit-szigetek akkori klímájára illettek a mai kontinentális Ázsia időjárási jellemzői: a nyári hőmérséklet 8-11 Celsius-fokos lehetett, a tél azonban nagyon hideg, mínusz 16-22 Celsius-fok közötti. A táj leginkább a tundrára hasonlított, a lágyszárú növényekkel - köztük fűvel - borított területeken gyapjas mamutok, rénszarvasok, bölények és lovak legelésztek. 

A kutatók kiderítették azt is, hogy a kőbányában megtalált gyapjas orrszarvú "csúcsformában" lehetett, amikor a halál utolérte - olvasható a tanulmányt ismertető BBC News honlapján. Sem fertőzés nyomát, sem arra utaló jelet nem találtak, hogy más állatok zsákmányaként pusztult volna el. Valószínűleg futóhomok végzett vele, vagy hullámtérbe tévedt, és a víz fogságába esve megfulladt. 

A gyapjas orrszarvú 350-450 ezer évvel ezelőtt jelent meg a pleisztocén kori Eurázsiában, és mintegy 10 ezer éve tűnt el. A jégkorszak emberének kortársa volt, vadásztak rá és a barlangok falain ábrázolták. Rövid farkú, zömök testű állat volt, vastag és sűrű gyapjas bundájának köszönhetően bírta a hideget, és a szárazságot is elviselte.