A XV. századi spanyol inkvizíció előtt mintegy 300 ezer zsidó élt Spanyolország területén, amely akkoriban a világ egyik legnagyobb izraelita közösségének számított. Mára alig 40-50 ezren maradtak, de mindez egycsapásra megváltozhat. 2012 novemberében a spanyol igazszágügyi miniszter, Alberto Ruiz-Gallardon bejelentette, hogy az úgynevezett szefárd (spanyol származású) zsidók leszármazottai gyorsított eljárásban szerezhetnek állampolgárságot. „Hosszú volt az út, amíg Spanyolország újból felfedezte identitátásának ezt az elemét” – fogalmazott a politikus. Kiemelte: aki bizonyítani tudja, hogy spanyol zsidó felmenői voltak, megkapja az útlevelet.

A hír futótűzként terjedt a világban elszórtan élő szefárd közösségekben. A Spanyolországi Zsidó Közösségek Szövetsége (FCJE) pedig – amely a madridi kormánnyal közösen végzi a dokumentációt – már az első hónapban mintegy hatezer jelentkezőt regisztrált. Köztük az Egyesült Államok kongresszusának egyik meg nem nevezett tagját – árulta el az El Mundo című spanyol lapnak a szervezet vezetője, Mauricio Toledano.

„Az első reakcióm az volt, hogy ez egy szenzációs dolog – végre eljött az igazság pillanata” – írta tavaly megjelent könyvében Doreen Carvajal, a New York Times újságírója, aki jelenleg a lap párizsi tudósítója. „Romantikus elképzelésem volt az egészről. Rögtön el is újságoltam a férjemnek, hogy megpróbálok spanyol állampolgárságot szerezni, amivel egy fél évszázados kör zárulhat le. Nagyon megható volt az egész”.

A vallástalan zsidókkal mi lesz?

Jóllehet Carvajal római katolikusként nőtt fel, néhány évvel ezelőtt megtudta, hogy szefárd felmenői is voltak. Ezután kezdett el komolyabban utánajárni a dolognak, és végül a XV. századig tudta visszavezetni családfáját, akik a Madridtól északra fekvő Segovia városából származtak – derül ki A felejtés folyója címen kiadott könyvből.

A történet azonban itt még koránt sem ért véget. Amikor ugyanis Carvajal felkereste a Spanyolországi Zsidó Közösségek Szövetségét, ott közölték vele, hogy nem kaphat állampolgárságot, mivel felmenői a szefárd zsidóknak abba az egyharmadába tartoztak, akik az inkvizíció miatt kikeresztelkedtek. Carvajal tehát úgynevezett „conversos” leszármazott, aki ráadásul a vallást sem gyakorolja.

A szefárdok ma is őrzik identitásukat, aminek a spanyoltudat is része

AFP / Jorge Guerrero

A szövetség azt javasolta neki, hogy mielőtt spanyol útlevelet kérvényezne, először térjen vissza a judaizmushoz. „Úgy éreztem, mintha megint kényszerítenének valamire. Mi conversos leszármazottak vagyunk, akiknek valamikor azt mondták, hogy kötelező egy bizonyos valláshoz tartozni. Mégis mi lesz a szekuláris zsidókkal?” – teszi fel a jogos kérdést Carvajal.

A törvényt azonban még nem szavazta meg a kétkamarás spanyol országgyűlés, ezért a végleges szabályozásig még Carvajalnak is lehet esélye az állampolgárságra. Mauricio Toledano, a Spanyol Zsidó Közösségek Szövetségének vezetője pedig elárulta: a spanyol kormány dolgozik a részleteken. Úgy tudja, hogy a végleges szöveg szerint mindenki megkaphatja majd az útlevelet, tekintet nélkül arra, hogy vallásos zsidó-e.

Szívemben mindig spanyol maradok

A XV. század utolsó éveiben mintegy százezer zsidó hagyta ott Spanyolországot. Néhányan közülük észak-afrikai országokba menekültek, míg a többség az akkoriban gazdasági nagyhatalomnak számító Oszmán Birodalomba emigrált, melynek területe Magyarországtól egészen a mai Törökországig húzódott. Ezért aztán a mai török zsidók 90 százaléka szefárd származású.

Ilyen az 55 éves Roni Rodrigue, aki egy isztambuli autókereskedést vezet, és már korábban elkezdte az igénylést. „Arra gondoltam, ha lehetőségem van egy másik állampolgárságot szerezni, akkor miért is ne”. Annak ellenére, hogy Rodrigue még az előző szisztémában jelezte kérelmét, 11 hónap alatt megkapta a papírokat, miközben néhány ismerőse évek óta vár ugyanerre.

Az isztambuli férfi nem tervezi, hogy Spanyolországba költözik, eddig is mindössze kétszer volt csak ott látogatóban. Ám saját bevallása szerint erős szálak kötik az országhoz, amit alátámaszt az is, hogy beszéli a szefárdok holt nyelvét, a ladinót, amely óspanyolt és héber szavakat ötvöz. Noha Rodrigue szülei még anyanyelvként használták a ladinót, ő már nem folytatta a hagyományt.

Szefárd zsidók között egyébként egyáltalán nem ritka jelenség, hogy a mai napig kötődnek Spanyolországhoz. „A lelkemben és a szívemben mindig spanyol maradok” – fogalmazott a BBC-nek egy névtelenül nyilatkozó brit szefárd. Az idős férfi épp házat épít a dél-európai országban, ahogy azonban Carvajal, úgy ő sem kaphat állampolgárságot a jelenlegi szabályok szerint.

A muszlimokat nem várja senki

A zsidók 1492-es kiűzetése egyébként katasztrofális hatással volt a spanyol gazdaságra. Többségük ugyanis gazdag textil-kereskedő, ékszerész vagy bankár volt. „Ezért az Oszmán Birodalom vezetője nem is értette, hogy egy ilyen nagy király, mint Ferdinánd miért küldi el a zsidókat, akik gazdagságot hoznak országának” – mutatott rá Maria Josep Estanyol a barcelonai egyetem történelem professzora.

Tüntetés Spanyolországban. Vannak, akik szerint a visszatérő szefárdok segíthetnék meg a spanyol gazdaságot.

AFP / Javier Soriano

Noha az utóbbi néhány évtizedben többen felvetették már a szefárd zsidók spanyol állampolgárságának ötletét, nem teljesen világos, hogy a kormány miért éppen most hozakodott elő megint a témával. Míg egyesek szerint az ország gyengülő gazdaságát szeretnék felpörgetni, addig Estanyol úgy véli: „ez teljesen abszurd elképzelés. A mostani helyzetben nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás”.

Egy másik népszerű forgatókönyv szerint azonban Spanyolország mindössze Izraelt szeretné kiengesztelni azért, mert a tavaly novemberi palesztin ENSZ-határozat kapcsán ellenük szavazott. Bármi is áll azonban a háttérben, néhány muzulmán vezető értelmiségi szerint a törvénytervezet diszkriminál, hiszen az inkvizíció idején a muszlimokat szintén kiutasították az országból, de azóta sem várja vissza őket senki.