Vermes Géza Makón született, zsidó családban, 1924-ben. Hétéves volt, amikor a család kikeresztelkedett, a fiút pedig katolikus iskolába küldték. Mindez azonban nem tudta megmenteni a szülőket, akik a holokauszt idején vesztették életüket. Vermes Géza azonban megmenekült, plébánosa, Apor Vilmos segítségével, katolikus intézményekben vészelte át a háborút. Talán a hála is vezette, hogy a háború után katolikus papnak tanult. Budapesten, majd Belgiumban tanult, majd a világon az első volt, aki az 1947-ben felfedezett Holt-tengeri tekercsek témájában doktorált.

Az ötvenes évek második felében Nagy-Britanniába költözött, előbb a Durham (ma Newcastle) Egyetemen tanított, majd Oxfordba költözött, ott dolgozott 1991-es nyugdíjba vonulásáig. Közben megismerte első feleségét, Pamelát, akiért kilépett a papságból.

Horváth Szabolcs

Vermes iskolát alapított a Holt-tengeri tekercsekről alkotott véleményével. Az első ősi írásokat 1947-ben egy beduin kecskepásztor fedezte fel a Kumrán hegység egyik barlangjában, idővel pedig továbbiakat találtak helyiek, illetve tudósok. Összesen kilencszázat. A héber és arámi írások eredetéről azonban hosszasan vitatkoztak a tudósok. Vermes azt képviselte, hogy az Ótestamentum egy zsidó szekta tagjainak munkája, amely a Krisztus előtti második század közepén készült. Nézete idővel – mint a The Guardian megjegyzi – egyfajta tudományos ortodoxiává vált, és maga a kutató sem érezte soha, hogy véleményén változtatnia kell.

Több könyvet és tanulmányt publikált Jézus életéről is, akiről bebizonyította, hogy valóban élt, ám ő nem Isten fiának tartotta, hanem prédikátornak, akinek tanításai alapjául szolgáltak a kereszténység létrejöttének. Tudományos munkássága alatt Vermes többek között véleményt mondott Dan Brown: Da Vinci-kód című könyvéről.  

Vermes tagja volt a brit és az európai akadémiának.