A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) A vasfüggöny megnyitásának arca címmel közölt nekrológot. A szerző, Stephan Löwenstein kiemelte: Horn Gyulában az MSZMP-ben befutott karrierje során kellett felébrednie és megerősödnie a kétségeknek a kommunista elvekkel és gyakorlattal szemben. Ez a kétség végül "obstrukcióba és a rendszer lebontásában való aktív részvételbe torkollt". 

Hozzátette: Horn már 1989 előtt kereste a kapcsolatot Bonnal, önállóan és nagy veszélyt vállalva, a vasfüggöny átvágása nem a saját szakállára végrehajtott akció volt, hanem Németh Miklós kormányfő megbízásából kivitelezett diplomáciai művelet, de Horn Gyula lett "a nyitás arca". Megjegyezte, a vasfüggöny lebontása a magyar-osztrák határon már 1989 elején elkezdődött, átvágása június 27-én csupán a médiának megrendezett esemény volt, de világpolitikai jelentőségre tett szert, hiszen megingatta a szocialista tömb többi országát. 

Löwenstein hangsúlyozta: Horn 1956-os szerepe és az 1990-es években kormányfőként végzett munkája miatt vitatott személyiség volt, halála után azonban nemcsak külföldön méltatják "a rendszerváltás úttörőjeként és nagy európaiként, hanem a politikailag oly mélyen megosztott hazájában is".

A Die Welt Magyarország 20. századának nagy államférfija címmel közölt írást Horn Gyuláról. A konzervatív lap nekrológja szerint "Magyarország 20. századi kiemelkedő államférfijainak listája rövid. Horn Gyulából áll. Senki nem erősítette annyira Magyarország tekintélyét a világban, mint ő, és országa sorsát biztos ösztönnel vezette a jó irányba azzal, hogy megértette az idők szavát, és megnyitotta a vasfüggönyt." A szerző, Boris Kálnoky hozzátette, hogy a kommunizmus végének a párt sorsát is meg kellet volna pecsételnie, Horn azonban "újra feltalálta a kommunistákat", megalkotta a szocialista pártot, amelyet 1994-ben győzelemre vezetett.

Horn Gyula "klasszikus kommunista hatalomtechnikus volt", megértette, hogy a szocialistáknak a rendszerváltás után milyen "hatalmi struktúrákra" van szükségük ahhoz, hogy ismét megszerezzék, és egy időre meg is tartsák a politikai hatalmat. A Bokros-csomaggal másodszor is megtette azt, amit meg kellett tenni az ország összeomlásának megakadályozásáért. Horn Gyula így "kétszer áldozta fel (a hazájáért) a hatalmat" – írta Kálnoky. Hozzátette: Horn Gyula a "hatalom embere volt, valahol cinikus is és hazafi. Sokáig fog rá emlékezni egész Európa." Az írás bővített változata megjelent a lap online kiadásában. 

A liberális Süddeutsche Zeitung Magyar európai című cikkében a szerző, Cathrin Kahlweit kiemelte: Magyarországon meglehetős kritikával szemlélték Horn Gyulának a szabadság és az emberi jogok érvényesülése terén szerzett érdemeit, de Németországban kezdettől fogva az egység kivívásának "meghatározó alakjaként" tartották számon, és "elhalmozták kitüntetésekkel". 

A szerzője hangsúlyozta, hogy a vasfüggöny átvágása Alois Mock osztrák külügyminiszterrel 1989. június 27-én az "újraegyesülés ikongráfiájának" egyik legemlékezetesebb része lett, és olyan mélyen bevésődött a németek "kollektív emlékezetébe", mint a prágai nagykövetség erkélyén szónokló Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter képe. 

Cathrin Kahlweit hozzátette: Horn már a rendszerváltás előtt sürgette a Varsói Szerződés reformját és a közeledést az Európai Közösség felé, és az 1990-es években miniszterelnökként is "demokratikus újrakezdésért" lépett fel, de az 1956-os forradalom utáni megtorlás idején végzett tevékenységét "soha nem bocsátották meg neki Magyarországon". 

A vasfüggöny megnyitásának egyik szimbolikus alakjaként jellemezte a Die Presse című osztrák és a Neue Zürcher Zeitung svájci napilap a szerdán elhunyt Horn Gyula volt miniszterelnököt. 

A Die Presse kiemelte: a politikus azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy külügyminiszterként osztrák kollégájával, Alois Mock-kal közösen átvágta "az Ausztriát és Magyarországot elválasztó, Európát, sőt az egész világot keleti és nyugati blokkra felosztó vasfüggönyt". Horn Gyula jelentette be 1989 szeptemberében, hogy az osztrák-magyar határon várakozó keletnémet menekülteket átengedik Nyugatra, és az is ő volt, aki Moszkvában aláírta a Magyarországot megszálló szovjet csapatok kivonásáról szóló szerződést – írta a konzervatív osztrák lap. Horn rendszerváltás előtti karrierjének azonban "árnyoldalai" is voltak, az 1956-os szabadságharc alatt "az elnyomók közé tartozott" – fogalmazott az újság, megemlítve, hogy a politikus nem mutatott megbánást 1956-ban játszott szerepe miatt. A rendszerváltás után Horn "pragmatikus stílusának és a Kádár-korszak utáni nosztalgia ügyes kihasználásának" köszönhetően az MSZP a szavazatok 54 százalékát szerezte meg – írta a lap. 

Horn Gyula alakja mindenekelőtt a Németh-kormány, az utolsó kommunista magyar kormány külügyminisztereként marad meg az emlékezetben – írta a Neue Zürcher Zeitung. Akkor is, ha a magyarországi belpolitikai fordulat érdeme legalábbis ugyanannyira Németh Miklósé is, Hornt elismerték, mindenekelőtt külföldön, és számos díjjal kitüntették – mutatott rá a liberális konzervatív napilap. Hazájában mindenesetre vitatott volt Horn Gyula személye, és csak halála után nyert a párthatárokon át elismerést az átmenet előkészítésében játszott szerepéért – jegyezte meg az NZZ.