Franciaország 1960 és 1967 között a Szahara algériai részén, 1966 és 1996 között pedig a Csendes-óceánon, a Francia-Polinéziához tartozó Mururoa és a Fangataufa korallzátonyokon összesen 210 légköri, illetve felszín alatti atomkísérletet hajtott végre.  

A hadsereg 2006-ban annyit már elismert, hogy az 1974. július 17-én a Mururoa korallzátonyon végrehajtott kísérletnek voltak következményei az onnan több mint 1400 kilométerre található legnagyobb szigeten, Tahitin, de pontos részletekkel akkor nem szolgált.

Egy bírósági döntés nyomán a francia hadsereg januárban feloldotta azoknak az atomrobbantásokat érintő 58 dokumentumnak, összesen 2050 oldalnak a titkosságát, amelyek szerint összesen 350, sugárzásszennyeződést okozó következménye volt a kísérleteknek a szigetvilágban.

A Le Parisien által ismertetett egyik jelentés szerint az 1974-es robbantáskor a hadsereg mérései például megállapították, hogy Tahitin július 19-én és 20-án sugárfertőzés történt az emberi egészségre egyik legveszélyesebb elemet,  plutóniumot nagy mennyiségben tartalmazó radioaktív anyagokkal teli felhőkkel érkezett esőzés következtében.

A dokumentum bizonyíték arra, hogy a hadsereg tudatában volt a helyzet súlyosságának: Tahiti kitettsége a plutóniumnak 500-szor nagyobb volt az óránként elfogadható maximális koncentrációnál.

A kísérletekben résztvevő több ezer francia veterán évtizedeken át harcolt annak elismertetésért, hogy a robbantások során kapott sugárfertőzés miatt betegedtek meg, 2004 óta nem szándékos emberölés vádjával több vizsgálóbíró indított előzetes eljárást a hadsereg ellen, 2006-ban pedig  a francia parlament a kormány javaslatára törvényt fogadott el az atomkísérletek áldozatainak kárpótlásáról. Ez majdnem 150 ezer olyan katonát és polgári személyt érint, akik az 1960 és 1996 között végrehajtott francia atomrobbantások helyszínén voltak, és sugárfertőzést kaptak, közülük 127 ezren Polinéziában.