A legnagyobb, nem politikai pártként működő ulsteri protestáns csoport, az Orániai Rend minden nyáron felvonulások százaival emlékezik meg arról, hogy az angol trónra a katolikus II. Jakab elűzése után meghívott protestáns uralkodó, Orániai Vilmos a XVII. században leverte az írországi katolikus lázadást.

Jakab az ír katolikusok körében szított felkeléssel próbálta visszaszerezni hatalmát, ám Orániai Vilmos - innen a rend neve - 1690. július 12-én, a Boyne folyó melletti csatában végképp felszámolta a katolikus ellenállást.

A felvonulási szezon csúcspontja rendre az évforduló napja, amikor Belfastban is több ezres demonstrációt tart a protestáns szervezet. E felvonulásokat a katolikus közösség súlyos provokációnak tekinti.

Az elmúlt évek viszonylag békés felvonulásai után az idén ismét újult erővel robbantak ki a zavargások, főleg azért, mert a protestáns rend ragaszkodott ahhoz, hogy a menet útvonala érintse Belfast egyik katolikus negyedét. A tartomány fővárosában már szombatra virradó éjjel is súlyos összecsapások voltak, amelyekben 32 rendőr megsérült.

Az észak-írországi karhatalom megerősítésére 400 rendőrt vezényeltek Belfastba Nagy-Britanniából, de ennek ellenére vasárnap is folytatódtak a zavargások. A rendőröket ismét benzinbombákkal, kövekkel dobálták. Egy rendőr, akit eltalált egy Molotov-koktél, könnyebb égési sérüléseket szenvedett, de nem szorult kórházi ellátásra. A rendőrség több helyen vízágyúkat vetett be és gumilövedékekkel válaszolt a támadásokra.

Az észak-írországi rendezési folyamat fordulópontja a megbékélésről kötött 1998-as nagypénteki egyezmény volt, ám ezután is még csaknem egy évtizedig tartott, mire tényleges áttörést sikerül elérni. Ez 2007-ben történt, amikor a legnagyobb katolikus britellenes milícia, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) leszerelte fegyverzetét, és bejelentette, hogy a továbbiakban lemond az erőszak alkalmazásáról. Az IRA három évtizedes terrorhadjáratának óvatos becslések szerint is legalább háromezer halálos áldozata volt, köztük hétszáz brit katona.

Jelenleg a brit fennhatóságot pártoló protestáns, illetve az ír sziget egyesítéséért küzdő republikánus oldal két legradikálisabb politikai ereje, a Demokratikus Unionista Párt és egykori ádáz ellensége, az IRA politikai szárnyának tekintett katolikus Sinn Féin együtt kormányozza Észak-Írországot, korábban teljesen elképzelhetetlennek tartott koalíciót alkotva.