A szeptemberi országos parlamenti választások előtt alig néhány héttel bevezetett reformcsomag értelmében egytől hároméves korig minden gyereknek jár férőhely napközbeni ellátást biztosító állami, önkormányzati fenntartású intézményben, vagyis bölcsődében, családi napköziben, vagy más formában, de közpénzzel támogatott intézményben. A szülők beperelhetik az államot, ha nem jut hely a bölcsődés korú gyereküknek könnyen megközelíthető - városokban öt kilométeres körzetben lévő, általánosságban pedig félórai utazással elérhető - intézményben. 

A csomag másik eleme, hogy egytől hároméves korig gyermekenként havonta adómentesen 100 euró (nagyjából 29 ezer forint) - 2014 augusztusától pedig havi 150 euró (43 ezer forint) - úgynevezett gondozási díj jár azoknak a családoknak, amelyek máshogy gondoskodnak a gyerek ellátásáról, például valaki otthon marad vele, vagy magánbölcsődébe adják. Abban az esetben, ha a szülő igényli a gondozási díjat, de nem szeretné elkölteni, hanem félretenné, hogy később a gyerek taníttatására fordítsa, az állam 15 euróval (4300 forinttal) többet ad havonta.

Mindkét reform a konzervatív-liberális koalíció kiemelt fontosságúnak nevezett projektje, és mindkettő a gyerekvállalás ösztönzését célozza. A kisgyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményrendszerhez való hozzáférés alanyi joggá emelését valamennyi párt támogatja, a gondozási díj viszont erősen vitatott. A probléma azért jelentős, mert nem csupán kevés gyerek születik, hanem a bölcsődei hálózat is fejletlen. A volt NDK területén az államszocialista rendszer örökségeként igen kiterjedt az intézményrendszer, az egykori NSZK-ban viszont szinte ismeretlen volt a bölcsőde.

Az országos hálózat kiépítése 12 milliárd euróba kerül, és már 2008-ban, a konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció idején elkezdték. Jelenleg 709 ezer férőhely van, de kormányzati becslés szerint 780 ezer férőhely és további 10 ezer nevelő kellene ahhoz, hogy mindenki járathassa a gyerekét állami bölcsődébe. Főleg nyugati nagyvárosokra jellemző, hogy a gyerekek várólistára kerülnek, míg Berlinben például valamennyi bölcsődés elhelyezése biztosított. A keleti tartományok fejlettségét mutatja, hogy Türingiában már 2010-től jár bölcsődei hely minden gyereknek. Az állami ellátás nem ingyenességet jelent, de olcsóbb, mint a magánbölcsőde.

A gondozási díjat a jobbközép CDU/CSU konzervatív szárnyának nyomására vezették be. Az intézmény pártolói azzal érvelnek, hogy az állam leértékeli a hagyományos családmodellt, ha csak a bölcsődéket fejleszti, és nem támogatja a tradicionális, otthoni gyereknevelést. Az ellenzők szerint viszont a juttatás hátráltathatja a kisgyermekes anyák visszatérését a munkába, a bevándorló vagy alacsony képzettségű családok esetében pedig egyenesen káros, hiszen arra ösztönöz, hogy otthon tartsák a gyerekeket, holott a bölcsődében sokkal több a lehetőség a nyelvtanulásra és az integrációra, és jobbak a korai fejlesztés feltételei.

Németországban a teljes termékenységi arányszám - az egy szülőképes korú nőre jutó gyerekek száma - 1,36, ami az 1,60 körüli uniós átlaghoz képest alacsony, és közel van egy fontosnak tekintett határértékhez, az 1,3-hoz, amely alatt a statisztikusok szerint gyors ütemű csökkenésnek indul az adott népesség.

Egy csütörtökön ismertetett felmérés szerint a németeket jellemzően három tényező tántorítja el a gyerekvállalástól, ezek a gyerekneveléssel járó pluszkiadások, a független életmód feladása, valamint a karrier megbicsaklásának kockázata.