"Bár a déli féltekén mindenhol előfordulnak, a Nagy Korallzátony az egyetlen helyszín, ahol előre megjósolható a felbukkanásuk. Ismert tény, hogy ezek a tengeri emlősök a telet Queensland északi részén, a Lizard-sziget közelében töltik.
Az nem világos, hogy a csukabálnák nagyobb rokonaikhoz hasonlóan az Antarktisz hűvösebb vizeiben töltik-e a nyarat, vagy valahol a Csendes-óceán déli területein nyaralnak-e. Mindkét feltételezés egyaránt valószerű" - mondta Alastair Birtles kutató, aki tizennyolc éve foglalkozik csukabálnákkal.
Ezekről a sziláscetekről egyelőre keveset tudni, létezésük ténye is csupán húsz éve ismert. Eddig csak abban a rövid időszakban lehetett őket egyáltalán megfigyelni, amikor a Nagy Korallzátony közelében tartózkodtak. Ez különösen szokatlan egy 5-6 tonna súlyú, hat méter hosszú állat esetében - közölte Birtles.
A tudósok július közepén erősítettek navigációs műszert négy csukabálna hátúszójára. Ehhez az ausztrál haditengerészet hajóit használták, amelyek nem bocsátanak ki a bálnák számára érzékelhető jeleket.
Egy fiatal hím csukabálna, Spot már maga mögött hagyta a Nagy Korallzátonyt, és kevesebb mint harminc nap alatt háromezer kilométert tett meg dél felé. A Deep Scars névre keresztelt nőstény kicsivel maradt le mögötte, míg a többi megjelölt bálna továbbra is északon maradt.
A bálnák intenzív megfigyelése segít mozgásuk jobb megértésében. Eddig ugyanis csak néhány, búvárok által készített víz alatti fotó állt a kutatók rendelkezésére, amelyek alapján megkülönböztethetőek voltak az egyedek. A következő évben a szakértők ki akarják terjeszteni kutatásaikat.
