"Az aranyrögök, amelyek a földfelszínén találhatók, valójában Földön kívülről érkeztek több milliárd éve” – számolt be a BBC csütörtökön. A geológusok nagyrésze egyetért ugyanis abban, hogy a föld kialakulásakor az olvadt vas a bolygó középpontja felé süllyedt, magával ragadva a nemesfémek, többek között az arany és a platina túlnyomó részét. Ehhez képest aranybőségről beszélhetünk a földfelszínen: a nemesfémek készleteiakár több ezerszer is meghaladják a földkéregben és földköpenyben feltételezett mennyiségüket. Matthias Willbol brit tudós pedig állítja, a föld belsejében található aranyat nem lehetne szétválasztani a vastól, így önmagában nem jöhettek a felszínre az aranyrögök – írja a BBC.

Meteorittal jött az arany

Azt egyébként már több évtizede feltételezik a tudósok, hogy bőséges nemesfém készleteit "kívülről" szerezte a Föld, amikor körülbelül 3,8 milliárd évvel ezelőtt "meteoriteső" záporozott felületére. Az elmélet szerint ez a hatalmas meteorit vihar egy aszteroida-övből származik, amely még ma is létezik a Föld és a Mars között. A meteoriteső vélhetően a Holdat is érintette, ezzel magyarázhatóak a rajta található hatalmas kráterek. Egyébként a jelenséget az 1970-es évek Apollo programok holdraszállásai is igazolták. Az akkkori kutatások kimutatták, hogy sokkal kevesebb aranyat és iridiumot tartalmazó kőzetet találtak a Hold köpenyében, mint a Hold felszínén .

Az elképzelés egyébként nemcsak a felszínen található aranyrögökre adhat magyarázatot, hanem valószínűleg ezekkel a meteoriakkat érkezhetett a szén, a nitrogén, egyes szerves molekulák és az élet forrása, a víz is a földre. Sokáig azt gondolták, hogy az oxigén csak a földünkön található feltételekkel keletkezhetett, azonban 2011-ben egy amerikai űrszonda oxigén molekulákat is talált az űrben. Emellett úgy tűnik, a gyémánt sem csak a földön lelhető fel, ugyanis 2012-ben egy hatalmas gyémánt bolygóra bukkantak amerikai és francia kutatók a világűrben.

Az elméletet 2011-ben a Bristoli Egyetem izotópkutató csoportjának tudósai - Matthias Willbold és Tim Elliott professzor ellenőrizték. Ők a Stephen Moorbath oxfordi professzor által Grönlandon összegyűjtött, négymilliárd éves kőzeteket vizsgálták. Ezek az ősi kőzetek, amelyek a földmag kialakulása után nem sokkal, de még a feltételezett meteoritzápor előtt keletkeztek, jól mutathatják a föld összetételét. A kutatók az aranyat ugyan nem, de kőzetekben található volfrámizotóp összetételét vizsgálták.. A grönlandi mintákat összehasonlítva a Föld más részein begyűjtött kőzetekkel, a tudósok egészen kicsi, de észrevehető különbséget találtak. Ez a különbség pontosan megfelelt a meteoritzáporból származó "pótlólagos" arany elméletével.

Többen kételkednek

Egy évvel később, 2012-ben egy az amerikai Maryland Egyetemről érkező kutatócsoport a grönlandi kőzetekhez hasonló összetételű – volframot tartlamazó – kőzeteket találtak Oroszországban , ám a vizsgálatok kimutatták, hogy jóval fiatalabbak, nagyjából 2,8 milliárd évesek voltak. A csoport vezetője, Mathieu Touboul szerint azt az elméletet, hogy az arany a meteorit esővel érkezett „nem lehet cáfolni”, azonban a Grönlandon és később az Oroszországban talált volframot tartalmazó kőzetek semmiképpen sem bizonyítják a feltételezést.

Habár a legtöbb geológus a meteoritokkal magyarázza a „nagy mennyiségű” arany jelenlétét a földfelszínén, vannak olyanok, akik kételkednek az elméletben. Egyes geológusok szerint ugyanis  az arany mindig is a földkéreg része volt. Az arany döntő része a süllyedés során valóban ötvöződött és "levándorolt "a föld magjában, de egy kis része, körülbelül 0,2 százaléka a 700 kilométer mély magmával, a föld külső köpenyével és valamennyi óceánnal is találkozott, és így jött fel végül a felszínre.