Egy ilyen jogszabály elméletileg felülírhatja a regionális kormány rendelkezését, de a bikaviadalok a helyi hatóságok hatáskörébe tartoznak, és a katalóniai tilalom feloldására tett kísérletből könnyen bírósági ügy válhat.

A bikaviadalt a kulturális örökség részévé tevő törvényt hatszázezer aláírással támogatták petíciójukban a bikaviadal hívei, köztük Mariano Rajoy miniszterelnök és a Nobel-díjas író, Mario Vargas Llosa.

A törvényt 144 támogató, 26 ellenző szavazattal, 54 tartózkodás mellett fogadta el a spanyol szenátus. A hatalmon lévő Néppárt szenátora, Sebastian Ruíz a törvényt támogató felszólalásában arról beszélt, hogy a bikaviadal "a kiválóság nemzeti és népszerű művészeti formája", egyúttal a spanyol társadalom fejlődésének alapjául is szolgál, mert munkahelyeket teremt és fellendíti a gazdaságot.

Az ellenzékben lévő szocialisták többnyire tartózkodtak a szavazástól, mert szükségtelennek találták, és úgy ítélték meg, hogy a törvény szembeállíthatja egymással a spanyolokat.

Egy kisebb ellenzéki csoport szenátora, José Enrique Iglesias úgy vélte: a döntés Franco tábornok diktatúráját idézi, és arra figyelmeztetett, hogy nemzetközi tiltakozást válthat ki, ha Spanyolország az UNESCO-nál is megpróbálkozik a bikaviadal nemzeti kulturális örökséggé nyilvánításával.

Katalóniában tavaly tiltották be a bikaviadalt, a Kanári-szigeteken pedig a tiltás már a kilencvenes évek óta érvényben van. A tilalom elrendelése azonban csak szimbolikus gesztusnak tekinthető, hiszen egy-két kivételes eseménytől eltekintve ebben a két régióban alig tartottak bikaviadalokat.