Cais do Valongo szerdán kapta meg az örökségi címet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetétől. A régi Rio de Janeiró-i kikötőből mára csak régészeti terület maradt, az UNESCO ennek ellenére fontosnak tartotta az afrikai diaszpóra örökségeként elismerni a helyet, ahol egymillió afrikai ért partot a rabszolgaság évszázadaiban. A szervezet 2006-ban indította útjára A rabszolgaság útja elnevezésű projektjét, amelybe világszerte gyűjti a rabszolgasággal kapcsolatos tárgyi és szellemi emlékeket.
Brazília szerint egész Amerikában Cais do Valongo fogadta a legtöbb rabszolgát. A Rio de Janeiro mostani kikötője közelében lévő partszakaszra elsősorban a mai Angola, Kongó és Mozambik területéről érkező feketéket szállító hajók futottak be: történelmi dokumentumok tanúsága szerint 1790 és 1830 között mintegy 706 ezren, történészek szerint azonban egymillióan, ha figyelembe veszik azt, hogy a kikötő sokkal régebb óta működött.
Cais do Valongo 1831 után nem fogadott rabszolgákat, akkor írták ugyanis alá a rabszolgaság eltörlését célzó első törvényeket Brazíliában. A kikötőt 1843-ban átnevezték Hercegnő-kikötőre, annak tiszteletére, hogy ott ért partot Bourbon-házi Terézia Krisztina Mária nápoly-szicíliai királyi hercegnő, II. Péter brazil császár menyasszonya.
A környéket 1911-ben városfejlesztés címén letarolták, történelmi jelentőségét csak száz évvel később fedezték fel újra. Akkor megkezdődtek a munkálatok a kikötő rekonstruálására. Szakértők abban reménykednek, hogy Cais do Valongo 2015-re - Rio de Janeiro fennállásának 450. évfordulóját ünnepli - a világörökség részévé válik. Becslések szerint a rabszolgaság mintegy négy évszázada alatt az Amerikába érkező afrikaiak hozzávetőleg 20 százaléka Rio de Janeiróban ért partot.
