A fellebbezésekről egy ötfős bírói testület döntött még hétfőn, ám a döntést csak kedden hozták nyilvánosságra. A bírák 21 fellebbviteli kérelemről határoztak, és mindössze egy esetben döntöttek úgy, hogy elfogadják a fellebbezést, 20 ügyet elutasítottak, így ezekben kivétel nélkül véglegessé válik a bíróság korábbi döntése.
A Jobbik elnöke az eredeti eljárásban azzal érvelt, hogy a Magyar Gárda Egyesület és az ugyanilyen nevű mozgalom egymástól függetlenül működött, az egyesület tagjai nem vettek részt a mozgalom tevékenységében. Emellett azt állította, hogy a magyar hatóságok nem bizonyították megfelelően, hogy az egyesület bárkinek a jogait is megsértette volna. Vona beismerte ugyan, hogy a mozgalom által képviselt eszmék sértőek vagy megrázóak lehetnek egyesek számára, mindazonáltal szerinte nem jelentenek gyűlöletre buzdítást, összeegyeztethetőek a pluralizmus és tolerancia elveivel egy demokratikus társadalomban.
Az emberi jogi bíróság viszont azt állapította meg, hogy a Magyar Gárda Mozgalom a Magyar Gárda Egyesület részeként működött, nem volt attól független, a mozgalom megmozdulásai pedig alkalmasak voltak a félelemkeltésre, a megfélemlítő menetelések pedig egy "lényegében rasszista" jogrend megvalósítása érdekében tett első lépéseknek tekinthetők. A bíróság szerint a Magyar Gárda Egyesület feloszlatása volt az egyetlen hatékony módja annak, hogy a hatóságok megszüntessék a Magyar Gárda Mozgalom által másokra jelentett fenyegetést.
A strasbourgi bírák azt is megállapították ugyan, hogy az egyesület feloszlatása drasztikus lépés volt a magyar hatóságok részéről, ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy a magyar bíróság a lehető legkevésbé "erőszakosan" rendezte az ügyet, és a hatóságok korábban többször is felhívták az egyesület figyelmét, hogy az általa támogatott Magyar Gárda Mozgalom tevékenysége törvénysértő.
A strasbourgi bíróság megállapítása szerint a magyar bíróságok végkövetkeztetése ebben az ügyben sem önkényesnek, sem ésszerűtlennek nem tekinthető, miszerint "a mozgalom tevékenysége és megnyilvánulásai a roma kisebbség és a magyar többség közötti faji ellentéten alapultak". Nyáron hozott ítéletében a bírák arra is utaltak, hogy az államnak mintegy kötelessége fellépni az ilyen szervezetek ellen, ha ugyanis nem ezt teszi, azzal gyakorlatilag hallgatólagos beleegyezését adja a szervezetek működéséhez.
Az ítélet meghozatalakor a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága azt is figyelembe vette, hogy a magyar hatóságok az egyesület feloszlatásán kívül más szankciót nem alkalmaztak az egyesület vagy a mozgalom tagjaival szemben, semmilyen módon nem akadályozták például, hogy folytassák politikai tevékenységüket, éppen ezért a törvényszék szerint az egyesület feloszlatása nem tekinthető aránytalanul súlyos intézkedésnek.
