A Stern magazin decemberi felmérése szerint a német közvélemény Helmut Schmidtet tartja a második világháború utáni korszak legjelentősebb kancellárjának. Az 1918. december 23-án Hamburgban született politikust a németek 25 százaléka sorolja az első helyre. Schmidt után, 23 százalékkal Konrad Adenauer következik, a harmadik Willy Brandt 18 százalékkal.

A Hanza-város polgárát a higgadt és megállapodásra törekvő, de következetes szociáldemokrata politika megtestesítőjeként tartják számon. Egyik sokat idézett mondása, hogy "akinek víziói vannak, menjen orvoshoz". Nevezték már a kompromisszumok mesterének és minden európai viták közvetítőjének is.

Születésnapját állami külsőségek nélkül ünneplik, de szinte az egész ország felköszönti. Hamburgban például még a közlekedési vállalat is a város legtekintélyesebb lakosát üdvözli hétfőn, a buszok és a metrók kijelzőjén a járatszám és a végállomás mellett az a felirat olvasható, hogy "Gratulálunk, Helmut Schmidt!".

Az ARD közszolgálati televízió hétfőn egész estét betöltő dokumentumdrámát sugároz életéről, a legnagyobb példányszámú lap, a Bild pedig egész oldalas interjút közölt vele. Az elsők között gratulált a volt kancellárnak Joachim Gauck államfő. Közleményében a következő politikusnemzedékek példaképének nevezte őt, és kiemelte, hogy munkásságát "szellemi függetlenség, bátorság és kötelességtudat" jellemzi.

A szinte mindig és mindenhol - például élőben közvetített televíziós műsorban - dohányzó politikus és publicista az utóbbi években főként az uniós integrációról és az adósságválság kezeléséről fejtette ki véleményét. Az Európai Bizottság például szerinte "másod- és harmadrangú problémákkal" foglalkozik és cselekvésképtelen, az egyetlen hatékonyan működő uniós intézmény pedig az Európai Központi Bank.

Schmidt megengedheti magának ezt a hangnemet, hiszen ő Németországban az idős, tekintélyes államférfi, az "elder statesman, aki kivonhatja magát a konformitás nyomása alól" - vélekedett a napokban az ARD-nek nyilatkozva Peer Steinbrück, Schmidt közeli barátja, a szociáldemokrata párt (SPD) volt kancellárjelöltje.

Helmut Schmidt a szülővárosában érettségizett 1937-ben, végigharcolta a második világháborút, és utána államtudományi és közgazdasági tanulmányokat folytatott a Hamburgi Egyetemen, ahol 1949-ben szerzett közgazdász diplomát. Politikai karrierje 1946-ban indult, ekkor lépett be az SPD-be, majd hét év múlva a párt színeiben bejutott a Bundestagba, a törvényhozás alsóházába. 1961-től Hamburgban volt belügyi szenátor, ő irányította a védekezést az 1962-es nagy árvíz idején.

1965-től ismét a Bundestagban dolgozott, és 1969-ben került be a kormányba. Vezette a védelmi és a gazdasági tárcát, volt pénzügyminiszter, és 1974-ben, Willy Brandt lemondása után az NSZK sorrendben ötödik kancellárjává választották. A brandti hagyományokat folytatva az európai enyhülési politika egyik kulcsfontosságú résztvevőjévé vált. Kormányzásának legfontosabb sikereként tartják számon a NATO kettős határozatának kezdeményezését 1977-79-ben, amely egyaránt szorgalmazta a kelet-nyugati tárgyalásokat és a rakétatelepítést. A szuperhatalmak közötti nukleáris erőegyensúly helyreállítását célzó kettős határozatot az SPD több szárnyának ellenállását leküzdve támogatta.

1982 őszén kisebbségi kormánya megbukott a költségvetési parlamenti vitát követő bizalmatlansági indítványt követően, de 1987-ig parlamenti képviselőként a politika első vonalában maradt. A kancellári munka befejezése után kezdte el publicisztikai tevékenységét a liberális szellemiségű hamburgi Die Zeitnál. 1987-től a hetilap főállású újságírója, 1983-tól pedig a lap szerkesztőbizottsági tagja, társkiadója lett.

Helmut Schmidt csaknem ezer cikket és esszét írt, és megjelent csaknem 30 kötete. Írásai révén a pártok fölött álló, csak a közjót szem előtt tartó erkölcsi tekintélyt tisztelik benne Németországban és szerte Európában. 2008-ban magyarul is megjelent könyvében, a Nyugállományban (Ausser Dienst) az emberiség jövőjét, a várható politikai-gazdasági trendeket, a civilizációt fenyegető veszélyeket boncolgatja.