Thaiföld, Burma és Laosz határvidékén visszaszorítják az ópiumtermelést, de, mint tudósítónknak a helyszínen elmondták, nő a szintetikus drogok előállítása.
Alig harminc kilométerre Észak-Thaiföld népszerű turistaútvonalától, a hírhedt Arany Háromszög szívében, Csiangmai megyében hegylakó bennszülöttek bambuszkunyhói rejtőznek a sűrű dzsungellel borított völgyekben. A szövevényes ösvényeken vadászok és népviseletbe öltözött asszonyok járják az erdőt. Néhányuk szájában kézzel faragott csutora, benne ópiummal kevert dohány. A kérdésre, hogy honnan vették az ópiumot, a közeli burmai határ felé mutatnak: „a túloldalról”. Egy vézna földműves metamfetaminos cigarettát szív. „Így jobban bírom a munkát” – mondja mosolyogva. Megfeketedett ínyéből a legtöbb fog kihullott, elsorvasztotta a metamfetamin. Ő is Burma felé mutat, ahonnan a „ya-ba”, vagyis a „bolond drog” érkezik. A dzsungelből kivezető úton egy csapat tinédzser bukkan elő az erdőből, és habozás nélkül kérdezik: „Kell valami?” A választ meg sem várva egyikük egy zacskó rózsaszín pirulát húz elő a tarisznyájából. Ez a „bolond drog”, metamfetamin és koffein keveréke, Thaiföld új népbetegsége. Darabja 150 baht, azaz 1200 forint.
Az Arany Háromszög Thaiföld, Burma és Laosz határainak találkozásánál van, évszázadok óta hagyományos ópiumtermelő vidék. A turistaközpontok bazárjaiban tömegével sorakoznak a faragott és porcelán ópiumpipák, valamint a kábítószer porciózására alkalmas mérlegek, illetve állatokat ábrázoló bronzsúlyok (a 4,5 grammos súlyról, a szatangról kapta a nevét a thai váltópénz). Thaiföld legmodernebb és egyik legnagyobb múzeuma, a tízmillió dollárból épült Hall of Opium a Csijangraj megyei Csiengszen városában mutatja be az Arany Háromszög ópiumkultúráját mint a régió történelmének egyik legsúlyosabb tragédiáját.
Thaiföld mindent elkövet, hogy az ópiumtermelés csupán a múlt emléke legyen. A nyolcvanas években elindított akciókkal a nehéz kezdetek után mára jelentősen csökkent a mákültetvények száma. A hivatalos adatok szerint az Észak-Thaiföldön 2011–2012-ben felderített 208 hektárnyi mákföld 98 százalékát kiirtották. Az 1979–1980-as első felmérés során még 4230 hektárra bukkantak. „Az ópiumföldek felderítése nagyon nehéz” – magyarázta a HVG tudósítójának Pipop Csamnivikaipong, a kábítószer-ültetvények felmérését végző hivatal igazgatója. „A nyolcvanas években sok ültetvényhez napokig kellett gyalogolni. Újabban a helikopteres felderítés és a GPS sokat segít, de a földeket ma is csak terepjáróval lehet megközelíteni, mert egyre eldugottabb völgyekbe költöznek a farmerek.” A fennmaradt földek többségét a burmai határ mentén, a dzsungel mélyén regisztrálták, ahol 25 hektárnál nagyobb ültetvényeket is megfigyeltek a levegőből.
Az ópiumellenes küzdelem mellékhatása az ópium árának megugrása és a keményebb drogok terjedése. Tíz éve az ópium olyan hétköznapi volt az Arany Háromszögben, hogy a turistaközpontokban nemcsak az utcán, de az éttermekben is árulták a csillogó fekete téglácskákat. A hátizsákos turisták körében népszerű laoszi Vang Vieng városka vendéglőiben az ópiumot és más kábítószereket, például a marihuánát, az étlapról lehetett rendelni. A település és a hozzá hasonló észak-thaiföldi Pai „hippiváros” a meseszép környezetben eltöltött drogvakációk híres központja lett. Az ezredfordulón még egy dollárba került tíz szippantás egy ópiumházban, kilónként 150–350 dollárért lehetett ópiumhoz jutni, a marihuánát pedig gyakran ingyen adták a sör mellé. Azóta az árak közel a tízszeresükre emelkedtek. Laoszban az ópium kilója 1500–2000 dollár között mozog, míg Thaiföldön, a régió legkeményebb drogpolitikájának köszönhetően, egy kiló nyers ópium 85 ezer baht (670 ezer forint).
A Thaiföldön fennmaradt ültetvényeken egy hektár átlagosan 15–30 kiló nyers ópiumot hoz, a magasabb árból származó bevételből nemcsak a helyi rendőrség és katonaság megvesztegetésére futja, de a könnyebben előállítható, terjeszthető és drágábban eladható szintetikus kemény drogok készítésére is. Egy idős thaiföldi katona szerint tiszta időben jól látni a metamfetaminlaborokat a határ burmai oldalán, a völgyben. „Thaiföldön komoly eredményeket értünk el a drogellenes harcban – mondta Sukhum Opasniputh, a thaiföldi drogelhárítási hivatal vezetője –, de az együttműködés a szomszédainkkal még nem elég erős ahhoz, hogy felszámoljuk a határunkon túli kábítószer-termelést. Többször átadtam burmai kollégáimnak a körözöttek listáját, de eddig egyetlen komolyabb letartóztatásra sem került sor odaát.” Úgy véli, a demokratizálódó burmai kormány és hadsereg határozott szándéka részt venni a drogellenes küzdelemben, de a rebellis tartományokban – a Thaifölddel határos San és Kacsin államokban – a katonák továbbra is védőernyőt vonnak a helyi kábítószer-maffia fölé.
Hasonlóan nehéz helyzetben van a drogelhárítás a Mekong folyó vidékén, ahol a csempészek nemzetközi vizeken, kínai és laoszi teherhajókon juttatják át a kábítószert egyik országból a másikba. „Sokszor tudjuk, melyik hajón csempészik a drogokat – magyarázta Opasniputh –, de mire a hatáskörünkbe érnek, minden bizonyítékot eltüntetnek, és csak az álcának használt zöldségek és gyümölcsök között kotorászhatunk.” A nemzetközi együttműködést szerinte a kölcsönös bizalom hiánya akadályozza, így a kábítószer-ellenes küzdelem harcosai kénytelenek beérni a kisstílű drogcsempészek lefülelésével. Fényképeik naponta jelennek meg a thaiföldi újságok címlapján, amint lehorgasztott fejjel ülnek a lefoglalt kábítószerek és egy csapat büszke rendőr körében.
Igazi nagyhalak ritkán kerülnek a hálóba. A burmai drogcsászárt, Naw Khamot sem a nyomozó hatóságok ébersége, hanem saját kapzsisága buktatta le. A régóta körözött maffiózó évek óta lefizetett rendőrök és katonák védelmében működő laborokban gyártott kemény drogokat. A Mekongon több százmillió metamfetamintablettát és sok száz kiló heroint csempészett Burmából Laoszba, Thaiföldre, Malajziába, Indiába és a régió többi országába. Megpróbálta a duplájára emelni a metamfetamin árát, de a csempészei megtagadták az engedelmességet. Amikor 2011-ben egy kínai teherhajó 13 lemészárolt matrózának megcsonkított tetemét halászták ki a Mekongból, a leszámolást Naw Kham számlájára írták. Őt egyéves hajtóvadászat után sikerült kézre keríteni Laoszban, amely Peking nyomására átadta Kínának a Mekong kalózának is nevezett drogcsászárt. Naw Khamot az idén márciusban három társával együtt kivégezték, amit a kínai tévében élőben közvetítettek.
TEVELI GÁBOR / CSIANGMAI
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
