A megsemmisítés hordozható, 500 fokos kemencében történt a líbiai sivatag egyik eldugott zugában, Tripolitól 640 kilométerre délkeletre. A helyszínt szigorúan őrizték, nehogy terroristák kezébe jusson a rendkívül veszélyes hadianyag. Az égéskor felszabaduló gázokat különleges szűrők nyelték el. Az utolsó lövedék január 26-án került a kemencébe.

Több száz, mustárgázzal töltött bomba és tüzérségi lövedék végezte a svéd technológiával megépített kemencében. Az eljárás jól vizsgázott, és mintaként szolgálhat a líbiainál jóval hatalmasabb szíriai vegyi arzenál elpusztításában.

Politikailag is kényesek voltak a körülmények. Líbia törékeny átmeneti kormánya először hallani sem akart arról, hogy belemenjen ilyen biztonsági együttműködésbe a Nyugattal, mert azonnal azzal vádolhatnák, hogy felad nemzeti szuverenitásából. Ugyanakkor a vegyifegyver-készlet puskaporos hordó volt a belső biztonság szempontjából, és a kormány semmiképpen sem akarta kockáztatni, hogy valamelyik terroristacsoport kezébe jusson a rendkívül veszélyes muníció. Így aztán idővel elfogadta a Nyugat segítő kezét, de kikötötte, hogy a műveletnek a legnagyobb titokban kell történnie.

Kadhafi 2004-ben nemzetközi nyomásra megkezdte országa vegyi arzenáljának megsemmisítését. Összesen 24,7 tonnányi mustárgázt vallott be, amelyet folyékony halmazállapotban, lezárt tartályokban tároltak.

Amikor 2011-ben kitört a Kadhafi halálhoz vezető háború, a líbiai vegyi arzenálnak még mindig megvolt a fele. Az új kormány 2011 őszén jelezte a nyugati országoknak, hogy folytatni akarja a fegyverek felszámolását. Némi meglepetéssel is szolgált, amikor felfedte a nyugati ellenőröknek, hogy Kadhafi hazudott: további két tonna vegyi fegyver létezését nem vallotta be. Ez a készlet titkos helyen lapult, de nem tartályokban, hanem már lövedékekbe, bombákba töltve, 517 tüzérségi lövedékből, 8 negyedtonnás bombából és 45, rakétára szerelhető műanyag tartályból állt.