Egy kanadai kutatóhajó vízmintákat gyűjtött a térségben 2012-ben, és amikor felszereléseit a felszínre hozták virágállatok, azaz korallok tapadtak hozzájuk. A kutatók már majdnem visszadobták a koralldarabokat a tengerbe, amikor szerencsére rájöttek arra, mit is tartanak a kezükben - írta Helle Jorgensbye, a dániai műszaki egyetem doktorandusza, aki a korallzátonyt tanulmányozta.

Hideg vízben élő korallokat már találtak Grönland nyugati partjainál, de Lophelia pertusa kőkorallt még soha, sőt korallzátonyt sem - olvasható a kutatók által az ICES Insight című folyóiratban közzétett jelentésben. Az új-skóciai Bedford Óceánkutató Intézet szakemberei 2012-ben visszatértek a helyszínre, fotókat készítettek a korallzátonyról és további mintákat is vettek.

A zátonyt a Lophelia pertusa kőkorall építette 900 méter mélyen a tengerszint alatt, gyors áramlatokban, közel ahhoz a helyhez, ahol a grönlandi kontinentális talapzat az óceán mélyére bukik.

Ez a gyöngyház és rózsaszín színű korallfaj megtalálható Norvégia és Svédország partjainál, ahol a zátonyok magassága akár a 20 métert is eléri, de azoknak csak a tetején, 10-20 centiméternyi sávban van élet. Ezek a korallok viszonylag meleg - 4 Celsius-fok vagy annál melegebb - vízben élnek, amely a Golf-áramlattal és más meleg vizű áramlatokkal érkeznek az Atlanti-óceán északi részére. Meleg vizű fajtársaikkal ellentétben nincs szükségük napfényre, többségük napfényből táplálkozó algákon él.

A nagy norvég korallzátonyok több mint nyolcezer évesek, ami azt jelenti, hogy akkor kezdtek el növekedni, amikor az utolsó jégkorszak után eltűnt a jég a térségből. A grönlandi korallzátony valószínűleg kisebb, de még nem tudjuk, valójában hány éves lehet - idézte Jorgensbye-t a Live Science tudományos hírportál.