A protézist kifejlesztő kutatók adatai szerint a dán Dennis Aabo Sorensen az első a világon, aki az érintéssel egy időben bionikus műkezével valóban érzékeli a tárgyak alakját és keménységét. "Amikor az új kezemben tartottam egy tárgyat, éreztem, hogy puha-e vagy kemény, szögletes-e vagy kerek" – idézte a páciens szavait a lausanne-i Svájci Műszaki Egyetem (ETH) közleménye. 

A 36 éves férfi bal kezét szilveszteri tűzijáték-balesetben veszítette el több mint kilenc éve. A tesztvégtagtól egészen fellelkesült, elmondása szerint "a szenzoros visszajelzés hihetetlen volt", olyan dolgokat érzékelt, amire már kilenc éve képtelen. 

A művégtag fejlesztésében svájci, olasz, német, brit és dán kutatók is közreműködtek, tanulmányuk a Science Translational Medicine című szaklapban jelent meg. A kézcsonk megmaradt érzőidegrostjait a kutatók elektromos stimulációval "keltették életre". Stanisa Raspopovic, a pisai Sant'Anna Főiskola kutatója elmondta: eleinte attól tartottak, azért nem fog működni a protézis, mert a férfi olyan régen elvesztette a kezét, hogy idegeinek érzékenysége erősen lecsökkent. 

A kutatók műtéti úton négy hajszálvékony, rendkívül precíz elektródát ültettek Sorensen felkarjába. Illeszkedési pontjaik a hüvelykujj és a mutatóujj érzületeit az agyba vezető középidegen, valamint a kisujj érzületeit vezető singcsonti idegen voltak. Szoftver fordította le a nyomásérzékelő szenzor elektronikus jeleit olyan impulzusokra, amilyeneket az idegek közvetíteni tudnak az agyba. 

Az új művégtagot – mint az új fejlesztésű kézprotéziseket általában – az alkar izmai irányítják. Az újdonság az a visszajelző csatorna, melyen keresztül a művégtag tulajdonosa szinte természetesen irányítja a fogás erősségét, illetve érzékeli, milyen jellegű tárgyat tart a bionikus kéz. A több mint hétszáz próba során tesztelték, hogy a férfi az új műkézzel mennyire képes növelni vagy csökkenteni a szorítás erejét, és fel tudja-e mérni a kezében tartott tárgy keménységét, alakját. 

Eközben a dán beteg szemét bekötötték, fülében füldugó volt, tehát csak a műkéz visszajelzéseire hagyatkozhatott. Sokkal pontosabban mozgatta így a kezét, mintha a szemével irányította volna a fogó mozdulatokat, és a bionikus kéz használatához semmiféle tréningre sem volt szüksége. 

A kutatók ezután számos más páciens részvételével szeretnék az új protézist tesztelni. A jövőben a stimulációs készülék méretét csökkentenék, és tökéletesen beültetnék a szervezetbe, ám még éveket kell várni, mielőtt széles körben alkalmazni kezdhetnék – írták tanulmányukban.