Fő helyen bírálta Obamát a The Washington Post

A The Washington Post megállapítása szerint Barack Obama elnök legutóbbi, "gavalléros" jelölései a külügyi érdekek semmibevételét mutatják. A lap emlékeztetett rá, hogy miközben Obama 2009-ben növekedést ígért a karrierdiplomaták kinevezése terén és az amerikai külügyminisztérium múlt pénteken azt közölte, hogy a hivatásos és a politikai nagykövetek 70:30 arányú megoszlására törekszik, az elnök második ciklusában 53 százalékban politikai jelölteket állított a misszióvezetői posztokra. Ez utóbbiak közül minden harmadik anyagi támogatást gyűjtött az elnök kampányai számára.

A nagyköveti címek Obama elnök zsíros falatjai (Ambassadorships are President Obama’s political plums) címmel megjelent írás a legnagyobb hangsúlyt a Buenos Aires-i diplomáciai missziót vezető Noah Bryan Mamet bírálatának szentelte, aki szenátusi meghallgatásán bevallotta, hogy sohasem járt Argentínában. Emellett az Egyesült Államok szövetségeseként és fejlett demokráciaként festette le a dél-amerikai országot és elismeréssel szól annak emberi jogi gyakorlatáról.

A lap emlékeztetett rá, hogy Marco Rubio republikánus szenátor rámutatott: Cristina Fernández de Kirchner elnök kormánya veszélyezteti a sajtószabadságot, megtagadta, hogy kifizesse adósságát az amerikai kormánynak és kötvénytulajdonosoknak, lefoglalta az amerikai katonai kiképző misszió felszerelését, meghiúsította a nyomozást egy iráni támogatással végrehajtott terrorista bombamerénylet ügyében és az "elvakultan" Amerika-ellenes Kuba és Venezuela mellett sorakozott fel.

A The Washington Post szerint kampánytámogatók nemcsak Londonba, Brüsszelbe és Bécsbe mennek, ahol szerepük túlnyomórészt "dekoratív" jellegű, hanem az olyan országokba is, ahol az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatok "ziláltak".

A szerkesztőségi cikk kitért rá, hogy Obama Colleen Bradley Bell kampánytámogatót és szappanopera-producert küldi Magyarországra, "egy olyan NATO-országba, amely kormányának aggasztó a teljesítménye azzal kapcsolatban, hogy lépéseket tett a demokratikus intézmények aláaknázására".

A lap emlékeztetett rá, hogy Bell képtelen volt megnevezni az Egyesült Államok magyarországi stratégiai érdekeit azon felül, hogy elő kell mozdítani a gazdasági lehetőségeket és növelni kell a kereskedelmet. A szerkesztőségi bírálatból kijutott az Oslóba készülő George Tsunisnak is, aki a meghallgatásakor nem tudta, hogy Norvégiának királya, nem pedig elnöke van.

"A Norvégiához hasonló kisebb szövetségesekhez, vagy a Magyarországot és Argentínát is magukba foglaló nehéz partnerekhez történő nagykövetjelölések azért számítanak, mert ezeknek kormányai ugyan ritkán kapják meg a magas szintű hivatalos személyek figyelmét Washingtonban, de azért szakképzett diplomáciát igényelnek" – írta a The Washington Post.