Az Emberi Jogok Európai Bíróságának közleményéből kiderül, hogy Miodrag Maric felesége terhessége kilencedik hónapjában, 2003 augusztusában élettelen magzatot hozott világra Split egyik kórházában, és a holttestet a kórház gondjaira bízták. A kórház elvégezte a boncolást, majd a földi maradványokat a többi kórházi hulladékkal együtt átadta egy alvállalkozónak, aki a holttestet a zágrábi temetőben elhamvasztatta.

A család viszont nem sokkal később érdeklődni kezdett a kórháznál, hogy hova temették el halva született gyermeküket, majd miután erről a kórház nem tudott információval szolgálni, peres úton követeltek kártérítést az egészségügyi intézménytől.

A horvát bíróságok szerint a kórház hibázott ugyan, mert a holttestet nem szabadott volna együtt kezelni a kórházi hulladékkal, de miután a horvát jog szerint az intézmény nem köteles tájékoztatni a szülőket, hogy hova temették a földi maradványokat, a család kártérítési igényét elutasították.

Maric szerint gyermekének holttestét a kórház nem megfelelően kezelte, valamint azáltal, hogy a gyermek végső nyugalomra helyezését a kórházra bízta, nem mondott le arról a jogáról, hogy tudhassa, hol nyugszik a halva született csecsemő.

A strasbourgi bírák megállapították, hogy a horvát jog ilyen esetekben nem írja elő, hogy írásos felhatalmazásra lenne szükség, ilyet a szülők nem is adtak, az apa szóbeli kéréséből pedig nem lehet arra következtetni, hogy ebbe akár csak hallgatólag is beleegyezett volna, a horvát jog szerint pedig a temetőknek kötelező minden temetésről nyilvántartást vezetniük, és fel kell jegyezniük, hol nyugszanak az elhunytak.

A bíróság szerint a horvát jogszabályokat is sérti, hogy a csecsemő holttestétől a kórház a veszélyes hulladékkal együtt szabadult meg, az ilyen gyakorlat csak a terhesség 22. hetéig engedélyezett. A bíróság a horvát bíróságoknak azt a megállapítását is helytállónak találta, hogy az, hogy a horvát jog nem szabályozza egyértelműen az ilyen eseteket, kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, megfelelő és következetes-e a horvát jog ezen a téren.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 12 300 euró (körülbelül 3,7 millió forint) nem vagyoni jellegű kártérítést ítélt meg a horvát férfinak. A döntés egyelőre nem jogerős.