A csütörtökön lezuhant maláj gép lelövése biztosnak tűnik, a lelövés körülményei azonban egyelőre nem azok. A gép lelövése mindenesetre kísértetiesen hasonlít azokhoz a hidegháborús esetekhez, amikor a szovjet légvédelem gépei utasszállítók kilövésére kaptak parancsot.

Kétszázhatvankilenc ember vesztette életét 1983. szeptember 1-jén, amikor a szovjet légierő lelőtt egy dél-koreai utasszállító repülőgépet. A Korean Air Lines 007-es járata, egy Boeing 747-es New Yorkból tartott Szöulba, amikor - minden bizonnyal tévedésből, a navigációs berendezés hibája miatt - nagyjából háromszáz kilométerrel letért a tervezett útvonalról, és a Szahalin-szigeteknél berepült a szovjet légtérbe, ott, ahol ráadásul éppen egy rakétakísérlet zajlott. A gépet a szovjet légvédelem vadászgépei kezdték üldözni, majd két rakétával lelőtték.

A szovjet vezetés először tagadta az incidenst, majd arról beszéltek, hogy provokáció történt. A gép roncsait háromnapos keresés után találták meg a Moneron-sziget közelében, a tengerben, 174 méteres mélységben.

A Wikipedia erről szóló szócikkében elolvasható a koreai gép pilótafülkéjében és a szovjet pilóták között elhangzott párbeszéd. Ebből az derül ki, hogy miközben a koreai gép pilótái arról beszélgetnek, hogy melyik reptéren van valutaváltó, a szovjetek egy RC-135-ös amerikai felderítő gépnek nézik a koreai gépet, amelyek akkoriban arra cirkáltak, és parancsot kapnak arra, hogy rakétát eresszenek bele.

A Korean Air Lines egy másik gépét, egy Boeing 707-est is lelőttek a szovjetek még 1978. április 20-án. A Párizsból Szöulba tartó 902-es járat ugyancsak súlyos navigációs hibából kifolyólag repült be a szovjet légtérbe, a murmanszki Kola-félsziget fölé. A szovjet légvédelem szerint a gép nem kommunikált velük, ezért beleeresztettek egy rakétát, amely megölt két utast, de az utasszállító negyven perccel később egy tó jegén le tudott szállni.

1988. július 3-án az amerikaiak lőttek le egy utasszállítót, az Iran Air 655-ös számú, Dubajba tartó gépet. F-14-esnek nézték egy hadihajóról, és a Perzsa-öböl fölött lelőtték. Az Airbus A300-ason 290-en utaztak, mindenki meghalt.

A Malév-gép megsemmisülése

A mai napig nem tisztázott, hogy miért zuhant a tengerbe a Malév Bejrút felé tartó, 240-es számú járata 1975. szeptember 30-án. A gép Ferihegyről indult, és már leszálláshoz készülődött, amikor a libanoni főváros légikikötőjétől nagyjából tíz kilométerre északnyugatra eltűnt a repülésirányítók képernyőjéről.

Az egy évvel korábban a Szovjetuniótól kölcsön kapott TU-154-es pontos utasszáma nem ismert, a személyzettel együtt hatvanan utazhattak rajta és túlélője nem volt a katasztrófának. Az utasok között csak egy magyar volt, a többiek finnek, franciák, és közel-keletiek voltak, utóbbiak között ott voltak a Palesztin Felszabadítási Szervezet budapesti irodájának megnyitására érkezett politikusok. A tengerből később harmincnégy holttest került elő, de a gépet sosem emelték ki.

A katasztrófa lehetséges okai közül ki szokták zárni a műszaki, illetve a szakmai hibát, mivel egy ilyenre vélhetően valahogyan még reagált volna a személyzet, a gép azonban egyik pillanatról a másikra, robbanással semmisült meg. Vélhetően tehát vagy egy gépre vitt bomba robbant, vagy pedig föld-levegő, illetve levegő-levegő rakéta semmisítette meg a magyar gépet. A dolgot nem forszírozták, a nemzetközi vizsgálóbizottság jelentésébe bekerült "ismeretlen eredetű robbanás" verziója, így ugyanis a biztosító kifizette a kárt, ellentétben azzal, ha a háborús cselekmény verziója bizonyosodott volna be.