Pár hónapja vezető nyugati politikusok zseniális stratégaként tekintettek Vlagyimir Putyin orosz elnökre, a maláj gép lelövését követően viszont kiderült: nem zseni, hanem vakmerő hazárdjátékos, aki paranoiás és cinikus politikájával gazdasági és politikai elszigeteltségbe vezeti Oroszországot – írja a Financial Times című tekintélyes brit gazdasági, politikai napilap európai kiadásának keddi számában Gideon Rachman.

"A Kreml mini-Macchiavellije azt gondolta, destabilizálhatja Kelet-Ukrajnát, és közben fenntarthatja azt a látszatot, hogy hitelesen tagadhatja Oroszország kapcsolatát a szeparatista lázadókkal. De a szálak mozgatójának kezéből kicsúsztak az események. Csaknem 300 ártatlan ember halálát követően világos, milyen szerepet játszott ebben Oroszország" – írja a lap publicistája, aki szerint csak Putyin legelhivatottabb védelmezői hiszik el, hogy Moszkva nem érintett.

Gideon Rachman szerint Putyin gyakorlatilag zsákutcába került; ha lehetővé teszi a történtek kivizsgálását, kínos információk láthatnak napvilágot, ha ellehetetleníti, összeesküvés-elméletek mögé bújik vagy csapatokat küld Kelet-Ukrajnába, még keményebb nemzetközi reakcióval kell számolnia.

Az FT újságírója szerint Putyin tévedése négy hibás politikai döntésre és feltevésre vezethető vissza. Egyrészt túlreagálta, hogy Ukrajna társulási és szabadkereskedelmi megállapodást akart aláírni az EU-val. Rachman szerint Ukrajna belátható időn belül sem az EU-hoz, sem a NATO-hoz nem fog csatlakozni, a Kreml pedig túlértékelte az ebből fakadó fenyegetést. Hiba volt Rachman szerint az is, hogy Moszkva feszültséget szított Kelet-Ukrajnában, ami a Krím elcsatolása után cinikus módon okos döntésnek tűnhetett, ám a moszkvai machinációk Kelet-Ukrajnában kevésbé hatékonyak és nehezebben elkendőzhetőek.

"Oroszország kétszeresen vesztes helyzetbe került; nem tökéletesen ura a helyzetnek, de teljes mértékben felelőssé teszik érte" – írja az FT véleményrovatában a publicista. Ha a parancs nem is Moszkvából jött a gép lelövésére, Oroszország tette lehetővé, hogy a tragédia bekövetkezzen – teszi hozzá Rachman.

A harmadik csapda, amelyet Vlagyimir Putyin magának állított, a szerző szerint az volt, hogy a médián keresztül egyre nyersebb nacionalista propagandával manipulálta a közvéleményt. Ez növelte népszerűségét, ugyanakkor ebből a helyzetből sokkal nehezebb hátrálni. "Ha nem áll ki teljes mellszélességgel a szeparatisták mellett, támadhatóvá válik azáltal, hogy nem védi meg az orosz ajkúakat azoktól a "fasisztáktól", akik a médiája szerint irányítják Ukrajnát – érzékelteti Rachman a zsákutcát, amelybe Vlagyimir Putyin szerinte besétált. Az orosz elnök negyedik tévedése a publicista szerint az volt, hogy alábecsülte a nyugati válaszlépéseket.

"Talán talpnyalói győzték meg arról, hogy ő egy zseniális stratéga, a Nyugat pedig gyenge. A Nyugat reakciója néha lassan született meg, de érdemi szankciókat fogadtak el, és további lépések készülnek. Az orosz üzleti élet vezetői döbbenten nézik az eseményeket, de egyelőre tehetetlenek" – írja Gideon Rachman. Az írás szerint ezzel a felesleges és pusztító konfliktussal Vlagyimir Putyin szem elől téveszti a valódi fenyegetést.

"Moszkva paranoiás a NATO miatt, Oroszország számára viszont a valódi stratégiai kihívást Kína megerősödése jelenti" – mutat rá írásában a lap, amely szerint viszont a Nyugattal folytatott konfliktus miatt Moszkva Peking "kérője" lett, amint azt a Kínában aláírt "féloldalas" energiamegállapodás is alátámasztja.

Rachman szerint fennáll a veszélye, hogy Vlagyimir Putyin számára az egyetlen kiút, hogy leplezze sorozatos kudarcait az, ha tovább mélyíti a válságot, amivel önbeteljesítő jóslattá válik az, hogy Oroszországnak egy egyre ellenségesebb Nyugattal kell szembenéznie.