A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A patthelyzetet, a skót nacionalisták kormányzati pozícióba kerülését, egy éven belül újbóli választásokat vizionáló jövendölésekhez képest az öt éve a liberális demokratákkal kormányzó toryknak biztos többséggel, eddigi koalíciós partnerük nélkül sikerült megőrizniük a hatalmat. A legfrissebb eredmények szerint 331 mandátummal rendelkeznek az alsóházban. A többséghez 326 képviselői hely szükséges, ám ennél kevesebb is elég a brit korona uralmát elutasító, továbbra is az Ír-sziget újraegyesítéséért küzdő északír Sinn Fein ugyanis bármennyi mandátumot is szerezzen, be nem teszi a lábát a londoni parlamentbe. A liberális demokratáktól, mint azt a felmérések hosszú ideje meggyőzően mutatták, a szavazók elpártoltak, és korábbi mandátumoknak még az ötödét sem kapták, a pártelnök Nick Clegg már távozott is posztjáról.
Leszerepelt Munkáspárt
A közvélemény-kutatások fej-fej melletti támogatottságot jeleztek a választást megelőző hetekben a konzervatívok és a Munkáspárt között, ám az ellenzéki párt úgy tűnik, képtelen magához térni az eddigi leghosszabb ideig, tíz évig hatalmon lévő kormányfője, Tony Blair 2007-es távozása óta. Hiába ígért a pártot öt éve vezető, 45 éves Ed Miliband szakítást a konzervatívok megszorító gazdaságpolitikájával, és – hasonlóan hozzájuk – a bevándorlás kérdésében is a szigorítás hívének szerepében tetszelgett, nem győzte meg a választókat, és az egymást követő második vereségével kénytelen szembesülni. A csúfos kudarc nyomán csak 232 mandátumot szerzett, 23-al kevesebbet, mint öt éve. Ez a baloldali elkötelezettsége miatt Vörös Ednek is gúnyolt, kormányfői képességben Cameronnál gyengébbnek tartott Miliband pozíciójába is került, aki a szigetországi politikai kultúrának megfelelően pénteken máris bejelentette lemondását a pártvezetésről.
Skót nacionalisták diadala
A Munkáspárt vereségéhez nagyban hozzájárult a kizárólag Skóciában indult Skót Nemzeti Pártnak a várakozásokhoz képest is meglepő előretörése. A tavalyi függetlenségi referendummal kudarcot vallott nacionalista párt, élén a rendkívül céltudatos Nicola Sturgeonnel, példátlan módon a Skóciának járó 59 westminsteri mandátumból 56-ot besöpört, miközben öt éve még csak hattal rendelkezett. Ily módon a brit Munkápárt skóciai testvérpártjának búcsút kell mondania a Westminstertől.
A briteket leginkább foglalkoztató, a választási kampányt uraló tematika, a bevándorlás korlátozása, párosulva EU-ellenességgel sem hozta meg a várva várt sikert az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) számára, még arra sem volt elég, hogy megőrizze eddigi két mandátumát. A szigetország EU-ból való kiléptetésére 1993-ban alakult párt ugyan tavaly fölényesen megnyerte az európai parlamenti választást, és a Westminsterbe is bekerült időközi választáson, ott két mandátumhoz a konzervatívoktól átpártolt képviselővel jutott. A rendkívül magabiztos, színes egyéniségnek, de komolytalannak tartott Nigel Farage erejéből még arra sem futotta, hogy egyéni képviselői megbízatást szerezzen, a megalázó vereség nyomán ő is távozott a párt éléről.
Új kormány
Cameron egyedül, koalíciós kényszer nélkül alakíthat kormányt, amelynek legfőbb kihivást Nagy-Britannia uniós tagságáról 2017-re tervezett referendum jelenti. A toryk vezére két éve a szigetországban és pártjában is érzékelhetően erősödő euroszkeptikus hangulat és az ezt meglovagoló UKIP egyre növekvő népszerűségének letörésére dobta be a népszavazást, amit a Munkáspárt és a velük platformot képviselő EU-párti liberális demokraták elleneznek.
