Szakításpróbák

Nem fogta vissza magát Nicolas Sarkozy exállamfő, aki szerint az ellene három éve az elnöki párbajban győztes Francois Hollande szocialista államfő elvesztette a realitásérzékét, alkalmatlan kormányzása egyenes következménye, hogy a konzervatív–centrista pártszövetség elsöprő győzelmet aratott a megyei választásokon. Sarkozy bizalmi válságként értékelte a kialakult helyzetet, hiszen az ötödik köztársaság fennállása óta soha egyetlen kormánytöbbségnek sem kellett annyi, 28 megye irányításáról lemondania, mint ezúttal a szocialistáknak. A konzervatív–centrista összefogás a 101 megye több mint kétharmadát megszerezte, olyan helyeken is átvette az irányítást, amelyek eddig vezető szocialista politikusok bevehetetlen bástyáinak bizonyultak.

Mindeközben a szélsőjobboldal előretörését is sikerült megfékezni. A populizmussal, bevándorlásellenességgel támadó, ám jó ideje a mérsékelt politikus köntösében tetszelgő és egyre népszerűbb Marine Le Pen vezette Nemzeti Front (FN) hiába érte el történetének legjobb eredményét, és végzett a második helyen a pártok között a leadott szavazatok számát tekintve, egyetlen megyében sem került hatalmi pozícióba. Igaz, a négy évvel korábbi kettőhöz képest 14 megyei tanácsba összesen 62 képviselőt delegálhat. Le Pen a választási rendszert kárhoztatta, amiért az FN a franciák millióinak akarata ellenére egyetlen megyét sem hódíthatott meg. Ahogy 2002-ben, amikor a pártalapító Jean-Marie Le Pen bejutott az elnökválasztás második fordulójába, ám alulmaradt a konzervatív Jacques Chirac államfővel szemben, most is működött az úgynevezett köztársasági összefogás. A szocialisták felszólítására a baloldali szavazók tömegesen voksoltak a jobboldal jelöltjére, a szélsőjobboldal hatalomra kerülésének meghiúsítására.

A pártalapító lányának irányításával alulról, helyi szinten szisztematikusan építkező FN eredménye mégsem lebecsülendő. Különösen azok után, hogy a párt a tavalyi európai parlamenti választásokat megnyerte, és francia részről a legtöbb, 23 képviselőt delegálta Strasbourgba, a francia törvényhozásban és a szenátusban 2-2 mandátumot birtokol, 11 várost a polgármestere irányít, párhuzamosan azzal, hogy a regionális tanácsokban is egyre erősebb a jelenléte. Egyes elemzők szerint a hagyományos bal- és jobboldali politikai paletta, ha tetszik, ha nem, hárompártivá alakul. Ráadásul geopolitikai kockázatok is felléptek. Le Pen eddig is számos jelét adta annak, hogy szimpatizál Vlagyimir Putyin orosz államfő autokrata rendszerével és Amerika-ellenes politikájával, és a minap nyilvánosságra került e-mail váltásból kiderült: a párt azért kapott 11 millió euró hitelt Moszkvától, mert támogatta a Krím félsziget orosz annektálását.

A politikai élettől 2012-es államfői veresége után visszavonult, majd tavaly ősszel volt pártja, az Unió a Népmozgalomért (UMP) élén nagy lendülettel visszatért Sarkozy személyes érdemének állította be pártja győzelmét, ami reményei szerint egy lépéssel közelebb hozta ahhoz, hogy a 2017-ben esedékes elnökválasztáson ismét ringbe szálljon az Elysée-palotáért. A mostani sikerhez hozzájáruló, a jobboldal egységét garantáló centrista pártszövetség ugyanakkor sokkal inkább Sarkozy párton belüli riválisának, egykori külügyminiszterének, a szintén államfői álmokat dédelgető Alain Juppének a politikáját tükrözi. Sarkozy most úgy tett, mintha államfősége idején nem szinte ugyanazt a kanosszát járta volna, mint most a szocialisták. Hivatalban ő is súlyos vereségeket szenvedett el az akkor ellenzékben lévő szocialistáktól a megyei és a szenátusi választásokon.

Időközben nagyot változott a helyzet: a szocialisták sorrendben a negyedik választáson maradtak alul. Mostani kudarcukat a kormánypárton belüli széthúzás mellett az mélyítette el, hogy a baloldal is megosztott. Így a megyei választáson a szocialisták, a zöldek és a kisebb baloldali pártok mind saját jelöltet állítottak. Hollande nem építhetett a Charlie Hebdo szatirikus lap elleni januári vérengzés után tanúsított államfői kiállása nyomán sokat javult népszerűségére. Megítélése azóta ismét jelentősen romlott, a megkérdezettek 24 százaléka bízik csak abban, hogy képes úrrá lenni a rekordszintű munkanélküliségen, és kilendíteni a gazdaságot az immár három éve tartó stagnálásból.

A súlyos vereség ellenére az államfő nem változtat kormánya összetételén, ahogy azt egy éve a szintén hasonló eredménnyel zárult helyhatósági választások idején még megtette. Kiállt kormányfője, Manuel Valls és gazdasági minisztere, Emmanuel Macron reformpárti, vállalkozásbarát gazdaságpolitikája mellett. Nem enged a párton belül egyelőre kisebbségben lévő, ám a kormányzati munkát, a nemzetgyűlésben a reformok elfogadását megnehezítő lázadóknak. Élén a munkaügyi minisztersége idején a francia gazdaság versenyképességének sokat ártó 35 órás munkahetet bevezető Martin Aubryval, Lille polgármesterével, aki egyre hevesebb kampányt folytat, hogy visszaterelje a pártot a hagyományos baloldali értékekhez. A kormány azonban – folytatva a vállalkozásbarát, az állami kiadások leszorítását célzó politikát – a múlt héten számos befektetés-ösztönző intézkedést jelentett be, és májusban előáll a várhatóan óriási társadalmi ellenállást kiváltó munkaügyi reformokkal.

TÁLAS ANDREA