Kopaszodóvá csúfította magát, és kék színű kontaktlencsét is feltett Johnny Depp, hogy a Fekete mise című filmben eljátssza a bostoni ír maffiát az 1970-es évek végétől másfél évtizeden át irányító Whitey Bulgert. A vásznon hideglelős félelmet keltő gonosztevőként jelenik meg, és alakításával kapcsolatban azt emlegetik, hogy nemcsak levedlette a képregényszerű karibi kalóz gúnyáját, de túllépett az utóbbi idők csalódást okozó szerepválasztásain is; vannak, akik egyenesen Oscar-díj-esélyesnek tartják. Abban viszont szinte teljes az egyetértés, hogy a történet rendezőként Martin Scorsese iránt kiáltott volna, aki A tégla című, 2006-os filmjében Jack Nicholson által játszott diabolikus Frank Costellót nagyrészt az élete hátralévő részét börtönben töltő, 86 éves Bulgerről mintázta.

James Joseph Bulger ír származású bostoni család elsőszülöttje, aki jobbára az utcán nőtt fel, mert otthon az apja várta, aki semmire sem tartotta, és gyakran elverte. A gyorsan a família fekete bárányává vált fiú – a Whitey becenevet hirtelenszőke hajáról kapta – bolti lopással kezdte, de már fiatalkorúként lekapcsolták fegyveres rablásért. 1948-ban beállt a légierőhöz, ám ott is sűrűn volt fogdában. A leszerelése után, 1956-ban bankrablásért kapott húsz évet, és akkor egy életre megtanulta, hogy ne bízzon senkiben, hiszen korábban lebukott tettestársai árulták be. Az atlantai börtönben a büntetése enyhítéséért cserébe önkéntesen csatlakozott ahhoz a kísérlethez, amelyet a hidegháború csúcspontján az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) végzett LSD-vel és más drogokkal az emberek tudatállapotának módosítására. Bulgernek állítása szerint máig lidércnyomásos álmai vannak a szerek hatása miatt, de nem ezért, hanem súlyos függelemsértések következményeképp vitték át a San Franciscó-i-öbölben található Alcatraz börtönszigetre.

Az amerikai alvilágban annak idején kitüntetéssel felérő alcatrazi raboskodásnak az vetett véget, hogy Bulger öccse, William – a filmben a Sherlock tévésorozatból ismert angol Benedict Cumberbatch játssza – időközben ígéretes politikai karriert épített fel, és latba vetette befolyását. A washingtoni képviselőház elnöke, a szintén bostoni ír családból származó John W. McCormack is közbenjárt, és Bulger kilenc év után, 1965-ben szabadult. Építőipari munkásként nem találta meg a számítását, így inkább a Boston déli részét uraló, Donald Killeen vezette ír maffia katonájának állt. Uzsorakölcsönök folyósítójaként és behajtójaként kezdte, illetve védelmi pénzt szedett, majd a rivális ír maffiával vívott háborúban már gyilkosként tette le a névjegyét. A két csoport végül tűzszünetet kötött és egyesült, Bulger pedig egyre nagyobb befolyásra tett szert, majd amikor 1979-ben letartóztatták a vezetőket, ő vette át az irányítást.

A narcisztikus Bulger ekkor már a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) informátora volt, az egykor vele egy környéken felnőtt, szintén ír felmenőkkel bíró John Connolly szervezte be. Kapcsolatát arra használta, hogy eltakarítsa a vetélytársait, amire Connolly gyakorlatilag szabad kezet adott neki. Cserébe Bulger terhelő információkat szállított a Boston északi részét uraló Patriarca családról; akkoriban ugyanis nem az ír, hanem az olasz maffia állt az FBI célkeresztjében. Az FBI védőernyője alatt Bulger felvirágoztatta a szervezetét, beszállt a kábítószer-kereskedelembe, és nemcsak az embereit utasította leszámolásra, maga is legalább másfél tucat gyilkosságot hajtott végre. A sérthetetlenség mítosza lengte körül, ami még rettegettebbé tette Bostonban. A brit uralom ellen küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) „vezérkari főnökének” tekintett Joe Cahill kérésére Bulger 1984-ben komoly fegyverszállítmányt szervezett, az ehhez szükséges egymillió dollárt rendkívüli védelmi pénzből szedte össze. A csempészhajót azonban elkapták, mert egy beépített ember hírt adott róla – őt a szenvedélyes IRA-szimpatizáns Bulger személyesen lőtte fejbe.

Botrányt váltott ki, hogy a Boston Globe napilap 1988-ban leleplező cikket közölt Bulgerről és FBI-kapcsolatáról. A maffiafőnök azonban még hat évig büntetlenül működött, s csak 1994 végén szívódott fel, amikor fülest kapott Connollytól, hogy küszöbön áll a letartóztatása. A súgást ugyan megúszta Connolly, de 2009-ben 40 évi börtönre ítélték emberölés miatt, mert Bulger az 1980-as évek elején két emberrel is az ő információja alapján végzett.

A kámforrá vált Bulger felkerült a legkeresettebb bűnözők amerikai toplistájára, ahol az évek során csak Oszama bin Laden szerepelt nála előkelőbb helyen. A végzetét egy volt izlandi szépségkirálynő okozta. Anna Björnsdóttir 2011-ben látta azt az amerikai tévéműsort, amelyben a legkeresettebb bűnözőket egyebek mellett számítógépes módszerrel öregített portréval mutatták be, és ráismert a kaliforniai Santa Monicában lévő nyaralója közelében élő ismerősére. A rendőrök lecsaptak az idős párra, Bulger ugyanis a régi barátnőjével, felvett személyazonossággal, feltűnés nélkül élt az egyszerű apartmanban, ahol a rendőrök több fegyvert, valamint a fal mögé rejtve 800 ezer dollár készpénzt találtak. Björnsdóttir kétmillió dolláros nyomravezetői díjjal lett gazdagabb, Bulgert pedig 2013-ban bíróság elé állították.

A maffia fénykora óta alaposan megváltozott Bostonban óriási szenzáció volt a tárgyalás, amelynek során Bulger az ügyvédje útján állítólag felajánlotta, hogy mind a 19 terhére rótt gyilkosságban bűnösnek vallja magát, s ha kiadják Floridának vagy Oklahomának, akkor még az ott kiszabott halálbüntetést is elfogadja, amennyiben futni hagyják az élete szerelmének nevezett barátnőjét, Catherine Greiget. Az alkuból nem lett semmi, Greig egy külön perben nyolc évet, Bulger pedig kétszeres életfogytiglant és még öt évet kapott. Az idős férfi mindent elismert, de két dologhoz körömszakadtáig ragaszkodott, hogy kitartson az önmagáról mint régi vágású maffiózóról kialakított kép mellett. Váltig tagadta két nő megölését és azt is, hogy az FBI besúgója volt: mint mondta, csak olyan információt szállított, amiből senkinek nem lett baja, és különben is, ő verte át az ügynököket, nem azok őt.

NAGY GÁBOR