A katolikus Olaszország történetében a Matteo Renzi vezette balközép kormány kezdeményezte az élettársi kapcsolatok törvényi szabályozását, amit az Európai Unió is sürgetett Rómától. A törvényről való szavazás korábban már többször kudarcba fulladt a parlamenti pártok közötti viták miatt, ezért a kormány bizalmi szavazásra bocsátotta. Emiatt ha a szenátus nem szavazta volna meg, ez Renzi politikai bukását jelentette volna.

A Demokrata Párt balközép kormányerő és szövetségesei, közöttük az Új Jobbközép is igennel szavazott. Igent mondott a törvényre a Denis Verdini vezette ellenzéki jobbközép frakció is, amely a Hajrá Olaszországból tavaly nyáron vált ki. A szintén ellenzéki 5 Csillag Mozgalom kivonult az ülésteremből. A jobboldali pártok nemmel szavaztak.

Renzi Twitter-fiókján "történelmi" eredménynek nevezte a bejegyzett élettársi kapcsolatokról született pártmegállapodást.

A megszavazott törvény mégsem emlékeztet a kormány által benyújtott eredeti formájára: a végleges változatból kimaradt az örökbefogadás lehetősége. A törvény tervezete szerint az egyik élettárs örökbe fogadhatta volna a másik esetleges gyermekét. Az olasz parlament katolikus szárnyának szorgalmazására a törvényben nem szerepel a hűség erkölcsi kötelezettsége sem, ahogyan ez a házasságot szabályozó törvényben szerepel. Ezzel megkülönböztették az élettársi kapcsolatot a házasságtól.

Az élettársi kapcsolatok bejegyzése mindenképpen jelentős jogi előrelépés az eddig teljesen jogvédettség nélküli olasz élettársak számára. A törvény hatályba lépésével egyebek között felvehetik egymás családnevét, halálozás esetén a másik nyugdíjából részesülhetnek, válás esetén pedig tartásdíjban.

Az élettársi kapcsolatok bejegyzése ellen az olaszországi katolikus szervezetek január 30-án egy Familiy Day (Családi Nap) nevű tömegtüntetéssel tiltakoztak a római Circus Maximus mezején.

Olaszországban csaknem egymillió ember tartós élettársi kapcsolatban él.