Október 2-án népszavazást tartanak Kolumbiában is, az utolsó elnöki mandátumát töltő Juan Manuel Santos elnök azonban arra tett fel mindent, hogy a szélsőbaloldali gerillákkal, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel (FARC) létrejött békemegállapodást szentesítsék vele.

Hétezer fegyveresnek kellene előjönnie a dzsungelből, hogy letegye a fegyvert, és békebíróságokon tett vallomás után megkezdje visszailleszkedését a társadalomba. A kolumbiaiak többsége ugyan a béke mellett van, de ugyancsak többségük ellenzi, hogy a gerillaszervezet tagjai, akik a kokacserje-ültetvényekből nyert drogpénzekből szereztek vagyont, büntetés nélkül térjenek vissza a civil és a politikai életbe. Még a háborús bűnök elkövetői sem kerülnének börtönbe, legfeljebb közmunkára ítélnék őket, és az USA-nak sem adják ki őket.

Az ellenzéki Álvaro Uribe szerint viszont túl sok engedményt kapnak az általa csak narkoterroristáknak hívott FARC-tagok, és támadja is az elnök által kötött megállapodást. Emiatt a kormány dollármilliókat költ arra, hogy elérje az igen szavazatok győzelmét, és még a választási törvényt is úgy szabták át, hogy már akkor eldől a szavazás, ha a választásra jogosultak 13 százaléka egy irányba voksol.

Persze, a népszavazásig még a FARC csoportjainak is meg kell vitatniuk egymás közt, hogy elvetik-e a parancsnokaik által Havannában aláírt alkut. És nagy kérdés az is, hogy ha mindenki igent mond, azután mit kezdenek majd a hétköznapi életben a dzsungelharcon kívül máshoz nem értő katonák.

Arról, hogy hogyan alakult ki a sok évtizede tartó polgárháború, és hogyan vált a drogkartellek beszállítója a szélsőbalos fegyveres csoport, a legfrissebb HVG-ben olvashat.