Lassan elöntik az ex-tengerészgyalogosok Donald Trump most alakuló kormányát. Először James “Veszett Kutya” Mattis tábornok kezébe került, illetve kerül a védelmi minisztérium, majd tisztázódott az is, hogy a Mattis-szel egyébként remek kapcsolatot ápoló Joseph “Harcos Joe” Dunford tábornok marad a hadsereg vezérkari főnöke. Legutóbb pedig a belbiztonságért felelős poszt várományosaként a 66 éves John Kelly tábornok kinevezéséről írta az amerikai lapok, köztük a New York Times. Mindhárman tengerészgyalogosok voltak (kivéve Dunford, ő még ma is állományban van, a többiek már nyugállományba vonultak).

“Ha támadok, kövess, ha hátrálok, ölj meg, ha megölnek, állj bosszút”

Kisebb országokban ennyi tábornokból már kijön egy tisztességes katonai puccs is, de a megválasztott elnök ezt önkéntesen hajtotta végre. Trump, aki fiatalkorában atletizált, a vietnami háború idejére viszont egy sarokcsont betegség miatt mégis alkalmatlanná vált a katonai szolgálatra, már a kampányban igyekezett megnyerni magának a hadsereget, mint szavazói bázist is. A jövőben is éppen ez lehet a probléma, még akkor is, ha az általa kiválasztott emberek egyébként kiválóan végzik majd a munkájukat.

AFP / Timthy A. Clary

Alice Hunt Friends, az egyik legnagyobb biztonságpolitikai think tank, a Center for Strategic&International Studies munkatársa a War on the Rocks nevű biztonságpolitikai portálon írt arról, milyen hatása lehet annak, hogy Trump teleinjekciózta az elnöki adminisztráció nemzetbiztonsági vezetését tengerészgyalogosokkal. Azt már a cikk elején leszögezi, hogy a védelmi miniszteri poszt kapcsán felmerülő nevek közül nála is Mattis lett volna az ideális befutó. A veterán tábornokot éleseszű, művelt, ugyanakkor sokat látott és kemény figurának tartja.

“A lelked tartozhat Jézus Krisztushoz, de a segged a tengerészgyalogságé”

Mattis azonban csak három éve szerelt le, a háborúk, melyekben csapatokat irányított, még mindig zajlanak. Azok a tisztek, akikkel együtt szolgált, még mindig vezető posztokat töltenek be a hadseregben, vagy ahogy a Friend írja “a hadseregbeli családja még mindig a házban van”. Ez még akkor is problémákat okozhat, ha Mattis egyébként egy messzemenőkig független és autonóm személyiség, aki civil tisztségviselőkkel fogja körülbástyázni magát, hogy véleményezzék a fegyvereladással, vagy a katonai fellépéssel kapcsolatos javaslatait. Az igény ugyanis ettől függetlenül fennáll majd a másik oldal részéről.

Friends úgy véli, nem véletlenül szerepel a fegyveres erőkről szóló törvényben, hogy védelmi miniszter csak olyan személy lehet, aki már legalább hét éve leszerelt (Mattis csak három éve, 2013-ban távozott az állományból). Bármilyen tábornokot, vagy magasrangú tisztet neveznek ki ilyen magas tisztségre, elkerülhetetlen, hogy korábbi alárendeltjei, egykori felettesei, vagy akár egy egész fegyvernem saját helyzetének privilegizálásra számít majd a “közülük való” miniszter hatalomra kerülése esetén.

A törvény célja éppen az: elkerülni, hogy mondjuk a hadsereg igényei domináljanak a védelmi minisztériumban, vagy a kinevezetthez kapcsolódó érdekcsoportok (jelen esetben a tengerészgyalogság) úgy érezzék, ők is az irányítás részesei lehetnek, holott a feladatuk a végrehajtás. A tengerészgyalogság különleges erőinek Facebook-oldalára Mattis kinevezésének hírére kikerült egy mém is, ami szentként ábrázolja a tábornokot, és egy rövid, biztató versikét is faragtak mellé. A mémet azóta eltávolították az oldalról.

Úgy tűnik azonban, mindegy is, mi volt a törvény célja, mivel azt úgyis módosítani fogja képviselőház, ha a republikánusok közbenjárásával kizárólag Mattisre szabva átviszik az erről szóló törvénymódosítást.

“A legszebb állampolgári kötelesség fegyvert fogni a hazádért”

Az, hogy egy elnöki adminisztráció legfelső szintjére ennyi katonai múlttal rendelkező kinevezett (a vezérkari vezetője természetesen mindig katona) kerül, magával hozhatja azt is, hogy a hadsereget magát is az egyik párttal fogja azonosítani a közvélemény, ahelyett, hogy az a nemzet egységét és pártatlan védelmét fejezné ki. Ezen nem sokat segített, mikor Trump a megválasztása után a New York Times-nak adott interjúban arról beszélt, hogy a katonák többsége rá szavazott.

A másik veszély, hogy a még aktív katonai szolgálatot töltő tisztviselők elkezdenek karrierlehetőséget belelátni a politikai kinevezésekbe. Ez pedig súlyosan aláásná a civil-katonai együttműködést, amiben megjelenne a politikai vetélkedés is, mint tényező. Annak a lehetősége, hogy a kinevezések mögött a politikai hűség jutalmazása állna a szakmai alkalmasság helyett, akár a hadseregen belül is törésvonalakat hozhat létre, ami roppant veszélyes volna.

“Ugyan, mit tudunk mi a békéről?”

Az sem igazán világos, minek pakolja tele Trump egy kisebb hadsereggel a kormányát, ha éppen Mattis kinevezésének bejelentésével egyidőben beszél arról, hogy az Egyesült Államok befejezte “olyan külföldi rezsimek megdöntését, akikről semmit sem tudunk”, vagy hogy kivonja a csapatokat az olyan helyekről, ahol “nem kéne harcolnunk”. A hadsereg megerősítéséről is beszélt ugyanakkor, ami viszont éppen katalizálhatja a Friend által említett összekacsintást az adminisztráció élén álló aktív és egykori katonák, valamint bajtársaik között.

AFP / Mandel Ngan

Ha Trump egy erőre, elrettentésre építő, de a világ rendőrének szerepét ejtő külpolitikát folytat majd, akkor kérdés, hogy mire kell neki ennyi háborút megjárt veterán harcos a kormányába, hiszen a hadsereg fejlesztését civil igazgatáson keresztül is meg tudná oldani. Az kétségtelen, hogy politikai reklámértéke magas lehet a saját szavazóbázisán belül, de erre jelenleg nem sok szükség van, hiszen a választást megnyerte és a népszerűségét visszavető intézkedéseknek még a közelében sincs (például mikor kiderül, hogy a globálisan haldokló vas- és szénipart ő sem fogja tudni feltámasztani, ha egyszer nincs rá piaci igény).

Egy másik verzió az lehet, hogy a tengerészgyalogság egyik mottóját szánja Amerika ellenségeinek, felebarátainak, de tulajdonképpen bárkinek a világon: “A legjobb barát, a legrosszabb ellenség”.

(A mottó Mattis tábornoktól - akkor még vezérőrnagytól - származik, aki a második öbölháború hajnalán kiküldött napi parancsában írta a csapatainak.)