A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A leghíresebb brit őskori műemlék alá tervezett 2,9 kilométer hosszú alagút építése annak a kétmilliárd font költségvetésű útfelújítási programnak a része, amellyel a világörökség részét képező 25 négyzetkilométernyi terület közlekedési problémáit akarják megoldani.
A műemlékvédelemért felelős English Heritage régóta aggódik a műemlék térségének autóforgalma miatt: több tízezer gépkocsi halad el naponta a Stonehenge és a körzetében lévő régészeti lelőhelyek mellett. A hatóság már amiatt is számtalanszor felemelte a szavát, hogy az erős forgalom és az általa keltett zaj zavarja a látogatókat a műélvezetben.
A brit kormány több mint két éve állt elő először a tervvel, ám az ellenállást váltott ki műemlékvédelmi csoportok körében, amelyek legalább négy kilométeres alagút építését szorgalmazták, mondván, csak egy hosszabb alagút nyújthatna kellő védelmet a Stonehenge-nek.
A tervezet bírálói azon félelmüknek is hangot adtak, hogy az alagútból kiszűrődő fénysugarak károsítani fogják a kőtömbökből és földsáncokból álló építmény eredeti küldetését, a téli és a nyári napfordulók megünneplését. Nem egyszerű.
