Az EU válságának fő oka az, hogy a tagországok egy része nem hajlandó a szükséges reformok végrehajtására. A szabályokat elfogadni nem akaró tagállamok ne követeljenek rugalmasságot Brüsszeltől, hanem lépjenek ki az unióból – mondta a HVG-nek Adriaan Schout, a Holland Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (Clingendael) kutatója. Szerinte Magyarország is a „rosszfiúk” között van. Interjú.
Ha minden alulteljesítő kilépne, nem sok ország maradna az unióban. Tényleg ennyire szigorúnak kell lenni?
Az EU fő hibája az, hogy a tagországok hiába egyeznek meg a szabályokról, egyes rosszul teljesítő államok, például Olaszország, Görögország, vagy akár Magyarország is, rugalmasságot kérnek. De az unió éppen a szabályok betartásáról szól, és aki belépett, az elfogadta a rendszert. Az alulteljesítők viszont nem hajlandók elismerni, hogy ők a hibásak, és az EU reformját követelik.
De Hollandiában is egyre többen vonják kétségbe, hogy érdemes-e bent maradni az EU-ban. Mi az oka a kiábrándultságnak?
A hollandok alapvetően félreértik az európai integrációt, úgy tekintenek az unióra, mint alapvetően gazdasági szervezetre. Hollandia kereskedőnemzet, nyitott gazdasággal, s mi éppen a gazdaság kedvéért vagyunk az EU tagja, nem pedig a békéért. Az egységes belső piacot akartuk, nem volt viszont igazán szükségünk az euróra, mert a kereskedői agyunkkal tisztában voltunk azzal, hogy néha szükség van a valutaárfolyam ingadozására. De a németek nagyon akarták a közös valutát, s mi nem mondtunk nemet, mert naivan elhittük, hogy a többi EU-tagállam is többé-kevésbé olyan, mint mi: ha kell, kész fájdalmat is vállalni egy célért. A most hivatalban lévő holland kormány négy év alatt tényleg komoly reformokat hajtott végre, átalakította az egészségügyet és az idősek ellátását. Tudjuk ugyanis, hogy ha elmulasztjuk a szükséges lépéseket, akkor a pénzügyi mérleg negatívba megy át, ez pedig nem tartható fenn hosszú távon. Így élünk a XV. századtól, és ezt vártuk a többiektől is.
Mi lesz ennek a következménye? A többsebességes Európa?
A többsebességes Európa ügyének felvetése csak a villámhárító szerepét játssza. Franciaországban nem történt semmi, Belgiumban a GDP száz százaléka fölött van az államadósság, Olaszországot pedig bátran nevezhetjük tragédiának. Ha a tagállamokban nincs azonos szinten az oktatás és a többi nemzeti rendszer, s nagy a különbség a korrupció szintjében is, akkor Németország, Finnország és Hollandia tovább fog fejlődni, és képtelenek lesznek kompenzálni a többi ország kudarca okozta károkat. Ha pedig elmaradnak a reformok, az euró össze fog omlani. Már most ott tartunk, hogy a mindig is nyitott Hollandia is felvetette az EU-n belüli szabad munkaerő-vándorlás felülvizsgálatát. Azt vártuk, hogy a kelet- és közép-európai országok is fejlődni fognak, de azt látjuk, az ott élők is arra vágynak, hogy átköltözzenek a működő államokba.
Mennyire befolyásolhatják a hollandiai választás eredményei a franciaországi fejleményeket?
Vannak párhuzamok, de a különbségek nagyobbak. Ausztriát leszámítva egyetlen EU-tagállamban sincs meghatározó befolyású radikális jobboldali párt. Nálunk és Franciaországban is a lakosság négyötöde EU-párti. A médiumok túlhangsúlyozzák a húszszázaléknyi euroszkeptikus jelentőségét. Miért nem a maradék nyolcvan százalékról írnak, amely nem is flörtöl Geert Wildersszel?
Széttöredezett parlament várható a választások után Hollandiában. Mennyire lesz bonyolult a kormányalakítás?
2012-ben is az mondták, hogy nehéz lesz, de a két koalíciós párt nyolcvan képviselői hellyel végigcsinálta a négy évet. A pártok nagy része között most sincs nagy különbség, a többségük a politikai centrumhoz tartozik. Nem véletlen, hogy a kampánybeszélgetések is elég unalmasak. Rengeteg a lehetőség a kompromisszumra. Az ellentétek leginkább személyesek, így az a kérdés, hogy a pártvezetők képesek lesznek-e kijönni egymással.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
