Bíróság tiltotta meg, hogy akár egyetlen gyászoló is jelen legyen, zene szóljon vagy virág legyen ott, amikor az éjszaka leple alatt egy hajóról a tengerbe szórták az öt gyermek megölésével vádolt férfi hamvait.

Ian Brady és bűntársa, Mary Hindley az általuk megkínzott és meggyilkolt gyermekek közül négyet a mindentől távol fekvő, elhagyatott észak-angliai Saddleworth-mocsárban földelt el, Lancashire és Cheshire megyék határán.

Brady még májusban halt meg, és temetése azért húzódott ilyen sokáig, mert nem akadt krematórium, amely hajlandó lett volna a hamvasztásra, és félő volt az is, hogy a hamvakat a magányos lápvidéken szórják szét, ahová az áldozatait is temette.

Végül egy felsőbírósági döntés úgy rendelkezett, hogy a holttestet minden ceremónia nélkül tüntessék el, nehogy a temetés megbotránkoztassa az embereket és feltépje az áldozatok családtagjainak lelki sebeit.

Brady és Hindly perének tárgyalása az 1960-as években sokkolta a brit közvéleményt. Az esküdtszék fültanúja volt a pár legfiatalabb áldozata, a 10 évesen megölt Lesley Ann Downey élete utolsó szívbe markoló pillanatainak, mivel hóhérai magnóra vették a gyermek kínhalálát.

Egy másik áldozat, a 12 évesen megölt Keith Bennett édesanyja egész életét azzal töltötte, hogy gyermeke holttestét kereste a távoli mocsárvidéken, és 2012-ben halt meg anélkül, hogy bármit is talált volna a gyermektől.

A tetteseket letöltendő életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, a pár nőtagja 2002-ben halt meg.

Pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint Brady holttestét egy önkormányzati alkalmazott hozta el a Királyi Liverpooli Kórházból október 25-én este, és azt rendőri kíséret mellett egy krematóriumba szállították, ahol egy óra múlva meg is kezdődött a hamvasztás, amely során sem zenét, sem virágot nem engedélyeztek.

A lápi gyilkos nehezékkel ellátott, lebomló urnába helyezett hamvait végül a liverpooli kikötőbe vitték, ahol a kora hajnali órákban a tengerbe helyezték.