77 éves korában meghalt a volt amerikai őrnagy, aki negyven éven át volt Phenjan foglya. Charles Jenkins a hatvanas években szökött át három másik társával együtt Észak-Koreába, ahol a szabadulásuk után filmsztárok lettek.
Jenkinst 2004-ben engedte el Észak-Korea, ezek után Japánban élt a feleségével, aki szintén raboskodott Észak-Koreában.
Jenkinsnek egészen különleges, de nehéz élete volt Észak-Koreában, amelyről memoárt is írt, és több interjúban is beszélt. 1965-ben Dél-Koreában állomásozott az amerikai hadsereggel, de végül úgy döntött, elszökik az egységétől, mert attól tartott, hogy a vietnami háborúba küldik harcolni. Azt remélte, hogy Phenjanban majd menedékjogot tud kérni az orosz nagykövetségen, és végül fogolycsere keretében visszajuthat az Egyesült Államokba. A terv nem jött be, Észak-Korea foglyul ejtette. Kim Ir Szen tanait kellett tanulmányoznia, és angolt tanított, de a hírnévből is kijutott neki, amikor szerepet kapott az észak-koreai propagandafilmekben, amelyekben rendszerint nyugati gonoszt alakított. Gyakran megverték, és brutális orvosi kísérleteket is végrehajtottak rajta.
Észak-Koreában ismerte meg viszont a japán feleségét, akit Japánból raboltak el azért, hogy japánul tanítsa az észak-koreai kémeket. Két lányuk született.
